2002. november 29.

Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. Tim.4,12

A régi híres templomok üvegablakain számtalan glóriás szentnek az ábrázolása látható. Azt is látnunk kell azonban, hogy az emberek többsége ugyan csodásnak találta hitüket, megistenült angyali lényeknek tartotta, de inkább csodálta, mint követte őket. Timótheus ábrázolását másképp találjuk Pál apostol levelében. Személye nagyon is emberközeli, gyenge egészsége, tapasztalatlansága arról árulkodik, hogy nem valami utolérhetetlen mennyei lény. Hozzánk hasonló hús-vér ember, vannak gyengeségei, hibái is, ugyanakkor sokat tanulhatunk életéből, hiszen a töretlen szeretetű és jóindulatú fiatalembert maga Pál apostol helyezi a gyülekezet élére.

Egy ókori világvárosban, a kereskedelmi és vallási szem­pontból sem mindennapi Efé­zusban szolgál. Maga Pál alapította a keresztyén gyülekezetet ebben a városban, és Timótheust találta a legalkalmasabbnak a vezetésére, Krisz­tus képviseletére. Ha belegondolunk, mi, keresztyének is valakinek a képviseletében állunk. Krisztus tanítványaként az ő megbízásában végezzük szolgálatainkat. De hogyan lehet példaképpé egy fiatalember a gyülekezetben? Csak úgy, ha neki is van egy személyes példaképe és megváltója, a Krisztus. Semmit sem érhet el azzal, ha hatalmát fitogtatja, miközben már elveszítette hitelét. Azzal se jut sokra, ha félénk módon meghúzódik, és várja, mi fog történni. Egyedül úgy kaphat tekintélyt, ha jó példaként jár elöl a gyülekezetben.

Pál levelében egész személyes módon látja el a fiatal lelkipásztort tanácsaival. Ugyanakkor a gyülekezet tagjainak is figyelmeztetés ez: fogadják úgy a lelkipásztort, mint Isten követét. Hála Istennek, a hosszú szünet után ismét megindult a lelkészképzés. A fiatal lelkészek szolgálata, pályája igen hasonlít Timó­theu­séra: előfordulnak hibák, tévedések, az Úr azonban ugyanúgy szolgálatba állítja őt, mint a többi apostolt. Nem az a fontos, ki hirdeti az igét, hanem az, hogy Krisztusra akar mutatni. Istennek gondja van népére, attól függetlenül, ki áll a gyülekezet élén.

Lőrincz Attila, aklihegyi református lelkész