Veres Ágota: Szeretem a színeket

November 15-től a munkácsi Art Café Galéria ad otthont Veres Ágota beregszászi festő első önálló kiállításának. A mindenekelőtt virágkompozíciókat ábrázoló festménysor csupa szín és életöröm, ami természetes, hisz alkotójuk is fiatal, energikus.

– Milyen érzés édesapád, Veres Péter, az ismert festőművész nyomdokaiba lépni?

– Apu már egészen kis koromban igyekezett felkelteni érdeklődésemet a művészetek, ezen belül a festészet iránt, de mint minden fiatal, eleinte én is próbáltam egészen mást csinálni, mint a szüleim. Néhány éve aztán úgy éreztem, valami hiányzik az életemből. Ekkor kezdtem el festegetni, és hamar megtapasztaltam, hogy amíg ecset van a kezemben, megszűnik az idő és a tér, szinte elszakadok a külvilágtól és teljesen azonosulok azzal, amin éppen dolgozom.

– Képeid arról árulkodnak, hogy különös kapcsolatban állsz a színekkel...

– Édesapámhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a színeket. Gyermekkorom óta szívesen játszom velük, és ma már én is úgy érzem, festeni is leginkább a színekért érdemes. Tavaly tavasszal kezdett komolyabban foglalkoztatni az alkotómunka, azóta rengeteg elképzelés, terv fogalmazódott meg bennem, melyekhez egyelőre még keresem a megfelelő kifejezési formákat. A Dunakeszi Művésztelepen például csodálatos dolog volt felfedezni a selyemre festést, ami hihetetlenül szép és egyben korszakalkotó felfedezés volt számomra.

– Milyen témát festesz szívesen?

– A selyem imád­ja a virágokat, nem véletlen hát, hogy alkotásaim nagy része virágokat ábrázol. Mind formailag, mind színvilágukban nagyon összetettek és sokrétűek, számomra elsősorban a gyöngédség, érzékiség, nőiesség és harmónia szimbólumai. Nem titok, hogy időnként próbálkozom emberi alakok festésével is, de ez a kifejezési mód még egy kicsit odébb van, talán ez lehet a jövő...

– Mit kell tudni a kiállításról?

– Három-négy hónapja készülök rá, s amikor lassan lejárt már a határidő, akkor támadtak a legjobb ötleteim. Végül is elkészültek a képek – 10 nagy és 5 kisebb méretű festmény –, melyek kiállítását egyfajta szárnypróbálgatásnak tartom. A képek egyébként december közepéig lesznek láthatók Munkácson, és remélem, sikerül egy kis vidámságot és színt vinniük a látogatók életébe.

-lia-