Részvénytársaság

Csak az érintettek emlékeznek – ha emlékeznek egyáltalán – arra, hogy a szocialista tábor egyetlen részvénytársaságának voltak tagjai. Bizony-bizony, sok esztendővel a kapitalizmus felszámolása után a Szovjetunió egyik magyar iskolájában működött egy részvénytársaság, és lassan kezdett kialakulni a tőzsde is.

Mikor aztán a hetedikesek osztályfőnöke, egy fiatal tanár – később az ungvári egyetem kémia szakának dékánja –, rájött, hogy ez a furcsa szervezkedés az ő osztályából indult, elővette és kikérdezte a társaságot. Azok töredelmesen be is vallották, hogy az a pecséttel ellátott papír, amit tanáruk a kezében tart, egy medve, azaz egy részvény. Rá van írva, hogy öt rubelt ér, de mindenki tudja, hogy az ára hét rubel. Van persze nagy medve, kis medve, mackó és bocs is, mindegyik más-más értékben; ami a lényeg: mindegyik többet ér a névértékénél.

Mikor különleges papíron, pecséttel ellátva kibocsátották a medvéket, a diákok felvásárolták azokat, és a részvénytársaság kezdeményezői az összejött pénzen füzeteket, vonalzókat, tollakat, ceruzákat vásároltak, megtöltve az áruval a hetedik osztály tantermében álló zárható szekrényt, majd kis felárral értékesítették a készletet az iskola tanulói között. A haszon aztán arányosan növelte a részvények értékét, amelyeket lelkesen adtak-vettek egymás között a diákok, de már nem a feltüntetett, hanem a valós értéken.

Jól fizettek a részvények, hisz a kereskedelmi igazgató – nem tévesztendő össze a részvénytársaság elnökével és igazgatótanácsával – jattolt a tanszerbolt eladójának, így előre tudta, mikor kerülnek forgalomba a hiánycikknek számító tanszerek, például a körzőkészletek és egyebek, amelyekből aztán azonnal nagyobb készletet vásárolt a részvénytársaság tőkéjéből.

A tanár úr tágra nyílt szemekkel hallgatta az előadást, majd megállapította: ez egy vegytiszta kapitalista vállalkozás. Azt nem árulták el a lurkók, hogy nem ők találták ki az egészet, olvasták egy háború előtti kiadású könyvben. Sajnos a tanár kérésére azonnal fel kellett oszlatni a társaságot. Így ért véget a Szovjetunió egyetlen valódi részvénytársaságának rövid története.

Tithli