Barna T. Attila: Márai

2002. december 13., 01:00 , 100. szám

Becsomagolta mind, gyűrt kéziratlapot,

az első érthetetlen bánatot,

mit messzi ének, s alkonyat hozott,

kamasz remegést, őszt, áhítatot,

Kassa havas háztetőit reggel,

a köd szagát, beszívta csukott szemmel,

az éjszakában országokon át

száguldó vonat mámoros dalát,

Berlinben az öreg hordár arcát,

Rómában a harangok érchangját,

mulatóknak fülledt poklát, ahol

a magány rossz nők szájára hajol,

esti fasorban kósza dallamot,

régi könyvből egy poros mondatot,

egy szőke nő sikoltó nevetését,

csókok, versek és cigaretták mérgét,

csonkig égő gyertya gyenge lángját,

ellobbanót,

Vörösmarty füstkeserű átkát,

romok alól, kapkodva, amit lehetett,

összerakni a Margitszigetet,

s mikor felszállt az imbolygó hajóra

– harsogtak már a véres indulók –,

 

kis bőröndjében ott volt Európa.

 

Nagyon sok olyan mű van a magyar irodalomban, amely lelkierőt, kitartást ad olvasóiknak, határozottan megerősíti azokat, akik kapcsolatba kerülnek vele. De jó­né­hány olyan szerzőnk is van, aki személyes életével szolgál példaként, hogy a legmostohább körülmények közepette is lehet és kell élni, érdemes kitartani közös értékeink mellett. Márai Sándor ezt a példamutató emberi tartást erősíti bennünk: személyes életével és műveivel egyaránt. Ő akkor vállalta a kényszerű száműzetést, amikor a szovjet ideológiai terjeszkedés ellen már semmit sem tehetett. Vagyis azzal tiltakozott a magyarság megszállása ellen, hogy elhagyta hazáját. Az így berendezett személyes élet pedig lehet bármennyire biztonságos, mégis mostoha sorsú marad.

Ezért is jelenhetett meg a magyarság szétszórattatásának és pusztulásának a képzete olyan döbbenetes erővel híres versében, a Halotti beszédben. Erre utal Barna T. Attila, az „összerakni a Margitszigetet” sorral. De a Márai című vers számos más helyén is felfedezhetjük a legkülönfélébb utalásokat. Ezek közt is a legismertebb a „csonkig égő gyertya gyenge lángját” sor, a híres Márai-regényre utalás. A „kis bőröndjében ott volt Európa” verssor pedig a szerző egyik legismertebb gondolatát is felidézi, mely szerint az ő hazája az anyanyelve.

Penckófer János