Két tonna sütemény naponta
A krémesek ungvári birodalmában
Az ünnepek közeledtével nemcsak az áruházak telnek meg a különböző ajándéktárgyakkal, dekorációkkal, a cukrászdák hűtőpultjai is számos új készítménnyel gazdagodnak. A cukrászok igyekezetét többnyire siker koronázza, mivel a háziasszonyoknak egyre kevesebb idejük jut az ünnepi sütemények elkészítésére. A minimális többletráfordítás mellett egyébként is jóval kevesebb idegeskedést jelent a bolti sütemény, ezért aztán gombamód szaporodnak a kisebb-nagyobb cukrászdák.
A megyeszékhelyen működő Ungvár Kenyérvállalat sütödéje a hagyományos ízek mellett tör lándzsát. A régi cukrászdák hangulatát idéző tekercsek, képviselőfánkok mellett a különböző krémesek receptjei sem változtak itt az évek folyamán, legfeljebb a töltelékek összetétele módosult némileg.
– 8-10 féle süteményt és ugyanennyi fajta tortát készítünk – mondja Kerek Júlia raktárnok. – Vannak különböző töltelékű piskóták, krémesek, gyümölcslekvárral töltött kosarak, ostyás tekercsek, képviselőfánkok vajas-túrós, illetve gyümölcsös-zefíres főzött krémmel töltve. Mi nem teszünk margarint a krémekbe, csak vajat, s a hagyományos szirupokat használjuk.
– Édesszájú a kárpátaljai ember?
– Ha a megvásárolt mennyiséget nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon. Kevés olyan embert ismerek, aki ne szeretné az édességet, a különböző süteményeket. Szinte valamennyi fajtát kedvelik a vásárlók, talán nem is tudnánk annyit sütni, hogy elég legyen. A legkelendőbb a „kárpáti” kakaós piskótából készült változata és a „beszkid”, de ugyanilyen kedvelt az aszalt szilvás krémmel ízesített mézes piskótatekercs is. A szárazsütemények között a mézes és a rozsos kekszek, a mákos perecek a menők, ezeket elsősorban az óvodákba és a kórházakba viszik ilyenkor.
– Mi történik azokkal a süteményekkel, amelyeket nem vesznek meg?
– Amióta itt dolgozom, még nem fordult elő, hogy bármennyit is visszaküldtek volna a kiszállított árukból. A krémesek 36 óráig, a száraz sütemények pedig 72 óráig fogyaszthatók, így ha nem is aznap, de másnap reggelig mindenképpen gazdára találnak.
– Hány százalékos nyereségkulccsal dolgoznak az üzletek és a cukrászdák?
– Körülbelül húsz százalékot tesznek rá az árainkra. 34 kopijkába kerül a legolcsóbb portékánk, az üzletekben 40-70 kopijkáért árulják a termékeinket. A legdrágább sütemény, a „beszkid” önköltségi ára például 60 kopijka, az üzletekben pedig általában 72 kopijkáért kapható.
– Mi jellemző a tortavásárlási szokásainkra?
– A lakodalmas idényben szebbnél szebb tortacsodákat rendelnek. Leggyakrabban két-, háromemeletes tortákat kérnek, de készítettünk már ötszinteseket is. Amennyire vissza tudok emlékezni, egy tizenkét kg-os lakodalmas torta volt eddig a legnagyobb rendelésünk. Mivel nálunk 12 hr körül mozog a torta kilónkénti ára, körülbelül 150 hrivnyát fizethettek érte. A legtöbb megrendelést születésnapi tortákra kapjuk, az átlagvásárló 1,5-2 kilóst kér. A gyerekeknek, s különösen az óvodásoknak 4-5 kg-os, sündisznókkal, gombákkal, szamócákkal díszített tortákat rendelnek. Sokszor érkeznek szokatlan kérésekkel a megrendelők, amelyek leginkább a torta alakjára és az elkészítéséhez használt alapanyagokra vonatkoznak.
– Mennyivel nő a kereslet a sütemények iránt az ünnepek közeledtével?
– Naponta általában 300-350 kg süteményt adunk el, az ünnepek idejére ez a mennyiség 2-2,5 tonnára nő. Egy átlagos napon reggel héttől este hatig dolgoznak a cukrászok, az ünnepek előtt azonban szinte éjjel-nappal sütnek. Otthon már nem is nagyon van kedvük a tepsihez nyúlni.
Olasz Tímea
