Kaszás Imre: Színházi színésznek tartom magam
Pantomimművészből lett színész
Kaszás Imre valójában nem színésznek készült, sok éven keresztül pantomimmal lépett fel. Aztán mégiscsak a teátrumban találta magát. A budapesti Tér Színház előadójával életéről, szerepeiről beszélgettünk.
– Hogyan lett színész?
– Pályám a budapesti Pince Színházban indult. Mivel nagyon jól mozogtam, sokáig pantomimjátékkal kerestem a kenyeremet. Több filmben is szerepeltem, több helyütt felléptem. Aztán hazajöttem, és mivel Magyarországon továbbra sem lehetett megélni a pantomimból, ezért megpróbálkoztam a színészettel. Előbb „színész háromként”, majd „színész kettőként” játszottam a Nemzeti Színházban, végül mozgástervező lettem, s Döme Zsolttal én koreografáltam például Az ember tragédiája jubileumi előadását.
– Milyen szerepekben láthatta a közönség?
– Szabadúszó vagyok, ezért csak olyan szerepeket vállalok el, amelyek engem érdekelnek, megfelelnek az ízlésemnek, s nem veszik el túl sok időmet. A legkedvesebb szerepeim egyike Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című darabjában a Jóbé, de talán még ennél is jobban szeretem Vörösmarty Bujdosók című művében a részeges hajdúkapitány szerepét.
– Megpróbálkozott a filmmel is?
– Korábban igen. Az op-art művészeti irányzat nagyon kedvezett a pantomimjátéknak, ezért sok japán, bolgár, holland pantomimfilmben játszottam. De szerepeltem tv-filmekben is, ilyen volt például Az utolsó táltos. Nagyobb filmszerepeim nincsenek, talán azért sem, mert tipikus színházi színésznek tartom magam.
– Jövőbeli tervek?
– Most egy előadóestre készülök, amelyet magyar klasszikus és kortárs költők verseiből állítunk össze. Ezzel szeretném bejárni a Kárpát-medencét, s reményeim szerint a közeljövőben fellépnék Kárpátalján is.
– Járt már Kárpátalján?
– Igen. Volt szerencsém megtekinteni Ungvárt, Munkácsot és a Vereckei-hágót, Csetfalvát és Tiszaújlakot. Kárpátalja gyönyörű. Öröm, hogy nagyon erős itt a magyarságtudat, de üröm, hogy sajnos nem mindenkiben van meg ez az érzés.
karmacsi