Rákóczi földjének hű népe

300 évvel ezelőtt kezdődött a Rákóczi-szabadságharc

2003. január 10., 01:00 , 104. szám

A magyar történelemnek egyik legdicsőbb korszaka az 1703–1711-es Rákóczi-szabadságharc, amely szorosan összekapcsolódott vidékünkkel, a Rákócziak egykori földjével. A hét évig tartó küzdelem lángja itt lobbant fel, s itt hamvadt el. A Kárpátokon keresztül vezet az az út, amelyen a nagyságos fejedelem érkezett zászlóival és katonáival együtt, hogy „Istennel a hazáért és a szabadságért” küzdjön. Ezen az úton indult el, elhagyva édes hazáját és kedves Munkácsát, hogy soha vissza ne térjen.

A munkácsi és az ungi erdők fái hallhatták először, miként szövögeti Bercsényi és Rákóczi, hogyan lehetne változtatni a leigázott nemzet sorsán, enyhíteni az elkeseredett nép nyomorán. Talán még nem sejtették Rodostót, de tudták, hogy az itt élő emberek elszántsága csodákra képes. Rákóczi édesanyjával, Zrínyi Ilonával együtt élte át a munkácsi vár ostromát, tapasztalhatta meg az ellenség kegyetlenségét, ravaszságát, de azt is, mire képes a szabadságát védeni akaró ember.

Köztudott, hogy Ugocsa és Bereg volt a Rákóczi-szabadságharc bölcsője és jelentős bázisa. Itt gyülekeztek 1703-ban a mozgalmat elindító Esze Tamás és Kis Albert szegénylegényei. Esze Tamás az újlaki sóház császári tisztjein bosszút állva döbbent rá arra, hogy a nemzetet ért sérelemért nem lehet egyéni bosszúval fizetni, „a hazáért és a szabadságért” az egész nemzetet összefogó küzdelemre van szükség. Ezt érezhette II. Rákóczi Ferenc is, ezért sikerült Esze Tamáséknak ehhez a küzdelemhez megnyerni Munkács urát, az erdélyi fejedelmek leszármazottját, aki ekkor maga is a császáriak üldözöttje volt, s előlük Lengyelországba menekült.

És Rákóczi jött. Harcba szólította a Habsburg-uralom ellen Magyarország minden „nemes és nemtelen” lakosát, hogy „a törvénytelen és szenvedhetetlen iga alól” felszabadítsa az országot. Esze Tamást kinevezte ezeres­kapitánynak, s megbízta, hogy sereget gyűjtsön zászlaja alá.

1703. május 21-én a Len­gyel­­országból visszatérő kurucok közzétették Rákóczi fegyverbe hívó kiáltványát és kibontották a zászlót Vári és Tarpa, majd másnap Beregszász piacán.

Június 7-én Károlyi Sándor szatmári főispán a megyei nemesi hadakkal Dolhánál szétverte a gyülekező felkelőket, de azok az erdőkbe szétszéledve várták be a június 16-án Vereckénél Magyar­országra érkező Rákóczit.

Június 24-én Munkácson a császári csapatok megtámadták a kurucokat. Rákóczi élete is egy hajszálon múlott. Majos János, egy ugocsai nemes mentette meg a fejedelmet. Rákóczi kénytelen volt visszavonulni a határ menti Za­vad­kára. Innen indult majd el a se­reg Beregszász felé azzal a céllal, hogy a beregszászi őrséget megverve az általa használt hajókon át­keljen a Tiszán.

Július 14-én Rákóczi seregének lovassága megtámadta a tiszai révet őrző gyalog németeket és szétverte a segítségükre érkező labanc lovasokat. Rákóczi csapatai átkeltek a Tiszán, s megkezdődött a szabadságharc, melynek célját Rákóczi az Ugocsa megyéhez küldött rendeletében így fogalmazta meg: „…hadakozásunknak s’ a végre felkötött fegyvereinknek nem édes hazánknak igazságának, szabadságának, hűségünk alatt való akármely uri fő s’ nemes rendi hiveink jószágok, jobbágyok, biro­dal­mok bontogatása, elrontása a czélja, hanem, hogy az idegen nemzettül földre letapodott s’ elhanyatlott országunknak s édes nemzetünknek régi nagy emlékezetit, hirét, szabadságát s fogva tartott igazságát annak törvénytelen, igazságtalan hatalma alól felszabadítván, régi állapottyára s’ rendire helyre állíttassék”.

A haza szabadságát s „fogva tartott igazságát” 300 évvel ezelőtt nem sikerült helyreállítani, mert a szabadságharc elbukott. A kudarc okait a történészek ma már sok szemszögből tárgyalva bemutatták. De ez a küzdelem, amint azt az idő azóta bebizonyította: nem volt hiábavaló. Rákóczi földjének hű népe szívébe zárta a szabadságot, s a földjét elhagyni kénytelen Rákóczi alakját. 300 esztendő múltán is méltón fog emlékezni a szabadságharc eseményeire és alakjaira. Tetteikből erőt tud meríteni a megmaradáshoz.

Keresztyén Balázs