A galambászat már csak hobbi

Egy jó postagalambnak nincs ára

2003. január 17., 01:00 , 105. szám

Kárpátalján a volt Szovjetunió idejében nagy divatja volt a galambászatnak. Szép számmal akadtak olyan szakemberek, akik csak a fajtiszta szárnyasokkal foglalkoztak. Ezek a galambászok egyletekbe tömörülve versengtek egymással a legjobb, legszebb egyedek kitenyésztéséért.

A postagalambokkal foglalkozók akkoriban évente több röptetést is megengedhettek maguknak. Aztán a rendszerváltás erre is rányomta bélyegét: a 800 és 1200 km-es röptetések mára gyakorlatilag feledésbe merültek, s a rövidebb távokat (300-400 km) is csak ritkán engedhetik meg maguknak a madártulajdonosok.

A díszgalambot tartók az utóbbi években a bizonytalan gazdasági helyzetből adódó pénzhiány miatt nem tudták biztosítani galambjaik számára az eleséget, vagy éppen a mindennapi betevő megkeresése miatt voltak képtelenek annyit foglalkozni madaraikkal, mint korábban, ezért sokan kényszerültek feladni hobbijukat. Az egyletek többsége így feloszlott, s a fennmaradók is igen szerény létszámmal működtek.

Napjainkban a „postagalam­bászok” valamivel könnyebb helyzetben vannak, mint a díszgalambot tartók. A postagalamb kirepül a mezőre, s az ott talált magvakat is feleszegeti, etetésre ezért főként télen szorul. A díszgalambok viszont maximum a dúctól számított két kilométeres körzetben repkednek, s ezért szükség van állandó táplálásukra. Ráadásul a postagalambok a betegségekkel szemben is ellenállóbbak. Ha azonban mégis bekövetkezik a baj, a gazdák csak Magyar­országon tudják megvásárolni az alapvető gyógyszereket, melyek ára 30-40 hr körül mozog, azaz beszerzésük nem olcsó mulatság.

A galambok e két típusát a versenyeken is különbözőképpen értékelik. A postagalambok igazi értékét a röp­képességük adja, vagyis az, mekkora távolságról mennyi idő alatt repül haza az adott egyed. Egyébként a hozzáértők szerint az izomzat, a tollazat és a pupilla alapján lehet megítélni a madár képességeit. A díszgalambok viszont annál értékesebbek, minél szebb a tartásuk, tollazatuk, annak színezete.

– A fiatal galambok röpképességét hajtással lehet növelni, vagyis valahányszor le szeretnének szállni, újra a levegőbe kell kényszeríteni őket – magyarázza Lukovics József galambász, aki korábban az umanyi versenyen győztes galambot indított.

A röptetések során nagy gondot okoznak a tenyésztőknek a Kár­pátok hegyei, hiszen a madarak már a közepes (700­-800 km-es – Kijev környéke) távról történő röptetéskor is fáradtan érik el a különleges erőfeszítést igénylő hegyi szakaszt.

– A hegyek komoly veszélyforrást jelentenek a galambok számára. Sokat elejt közülük a héja, a sas. A legnagyobb veszteséget azonban az újgazdag vadászok okozzák, mert ők nemcsak a fizikailag gyenge galambokat ejtik el, mint a ragadozó madarak, hanem kedvtelésből akár 40-50 szárnyast is lelőnek fejenként egy vadászat alkalmával – mondja Birta László galambász, aki gyermekkora óta foglalkozik postagalambokkal.

Egy postagalambot fiatal korában 10-20 hr-ért lehet megvásárolni, mert még kipróbálatlan. Amikor viszont már bizonyított, többé gyakorlatilag nem eladó, mert nincs ára, megfizethetetlen – vélik a galambászok.

S hogy a galambászat mennyire szenvedéllyé tud válni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bőven akadnak még olyanok, akik az utolsó fillérüket is szívesen odaadják, csak hogy egy jó galambot megszerezzenek.

Karmacsi Zoltán