Sószobrok kartondobozokban

Kőrösiné Görög Viola: Szeretek látványos szobrokat készíteni

Az aknaszlatinai Kőrösiné Görög Viola több évtizede foglalkozik só, illetve mostanában már gipsztömbök faragásával, neki magának azonban csupán félkész darabok vannak a tulajdonában. Megérinti egy gondolat, elkészül a mű, aztán nagyon hamar gazdára is talál. A nagy türelemmel mintázott szobrok ugyanis kimunklátságuk mellett a legtöbb esetben valamilyen mondanivalót is hordoznak, így nagyon kelendőek.

– Az ötvenes évek táján kezdtem el ezzel foglalkozni, amikor telefonkezelőként dolgoztam lenn, a sóbányában. Ha akadt egy kis időm, elővettem a kiskésemet, és különböző alakokat faragtam ki a só­da­rabokból. Volt egy kiállításom is a nyolcvanas években a régi klubban, kb. kétszázötven figura volt ott: úszó jégtáblán heverő jegesmedvék, csókolózó pingvinek, különböző mesefigurák.

– Miért tért át a gipszre?

– Mostanában nincs lehetőségem sóval dolgozni. Amikor a bányában dolgoztam, veszedelmes helyeken jártam, hogy megtaláljam a megfelelő só­da­rabokat. Ma már el sem tudom képzelni, hogy merészkedtem ezekre a helyekre. A templomunknál álló, félig szétporlott Szent Margit-szobor mellett is valahányszor elmegyek, annyiszor fájdul meg a szívem. Mindig nézem a követ, hogy megvan-e még. Szívesen megfaragnám, csak lenne hozzá erőm. A gipsz­szel azonban még vannak terveim, szeretnék például egy Éva-szobrot, amint beleharap a paradicsomi gyümölcsbe.

– Kitől tanult faragni?

– Még gyermekként láttam édesapámtól, hogyan kell faragni a sót. Õ a bányában dolgozott, időnként hazahozott néhány tömböt, keresztet faragott belőlük. Aztán megszínezte valami rozsdás szeggel, rézdarabbal. Nagyon nehéz bánni a sóval, mert „nyilazik”, ha egy kicsit is elhibázza az ember a faragást vagy fűrészelést, akkor elválik, és nem adja ki a kívánt formát.

– Honnan meríti a témáit?

– Legtöbbször az életből vagy az olvasott könyvekből. Egyszer a szirének történetéről olvastam, s ez épp az 1980-as olimpia előtt volt, amikor Amerika nem akarta kiengedni a sportolóit a Szovjetunióba. Megformáltam a sziréneket, amint ellopják az olimpiai medvét, és a békét jelképező galambokat, amelyek igyekeznek kiszabadítani a medvét. Volt olyan szobor is, amit valahol láttam, és annyira megtetszett, hogy elkészítettem a másolatát. Nemrégen például egy kereszt tövében ülő árva fiúcskát formáztam meg így. Nagyon sok témát merítettem az életből is. Egyszer valaki azt mondta a rádióban, hogy valahol a természet békés zöldje alatt van egy atombázis, s elég egy gombnyomás, hogy minden megváltozzon. Most éppen az atomrakétákkal tömött föld megjelenítésén dolgozom, minden darabnak van valamilyen jelentése, amit egy kis versikében is megfogalmaztam. Szeretem látványosan meg­­ele­ve­ní­te­ni az elképzeléseimet. Egyszer készítettem egy nagy kettérepedt földgömböt, az egyik oldalon Gorbacsov állt, a másikon Reagan. Mindkettőnek atombombaszemei voltak, a földgöm­bön pedig kis lyukak tátongtak, amelyekben lábak és kezek kalimpáltak. Dante poklát, a pusztulást akartam megjeleníteni. Amikor aztán hallottam, hogy Gor­ba­csovot leváltották, mérgemben összetörtem a szobrot.

-jázmin-