2003. február 14
A katolikus egyház két, februárban ünnepelt jeles napját említeném, amelyre sokan felfigyelnek. Az egyik február 3. Szent Balázs püspök és vértanú ünnepe, amellyel kapcsolatos a balázsolás vagy a torokáldás szentelménye. Erre az áldásra a falvakban még a kicsi gyermekeket is elvitték a templomba, hogy számukra Isten áldását, védelmét kérjék a torokbetegségek és minden más betegség ellen. Szép megemlékezés erről Babits Balázsolás c. verse. A másik jeles nap február 11. Mária Lourdes-i megjelenésének emléknapja (1858), ezt a napot a Betegek napjaként tartjuk meg helyileg különböző módon. (Lourdes-ról szóló szép könyv Werfel: Bernadette.)
Mindkét nap közel hozza a „szenvedés” problémáját. Ez az örök emberi téma olvasható Jób könyvének 7,1-7 részében is.
Jób hívő ember, aki Istenét különös hűséggel szolgálta, és most ennek ellenére a legkeményebb módon találja szembe magát a szenvedéssel. Elveszítette vagyonát és gyermekeit, még a leprás betegséget is viselnie kell. Nem tudja összeegyeztetni Istenbe vetett hitét a szenvedés problémájával. Gyötri magát a kérdéssel: hogyan is érdemeltem ezt meg? Úgy tanulta, hogy Isten úgy kezeli az embert, amint azt megérdemli, a jót megáldja, a rosszat megbünteti. És most összetörik ez a hit az élet valósága miatt, mert Jób nem érzi magát bűnösnek. Miért is hagyta el őt az Isten?
Egy olyan „istenkép” ellen lázad, amely az Istent leegyszerűsíti, az Istenből földi bírót csinál. Olyan Istent keres, aki a szenvedésének is értelmet tud adni, és ha nincs ilyen, akkor valóban jobb volna nem is születni. „Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: Mikor virrad? És mihelyt felkelek: Mikor lesz már este?”
Olyan, mint a súlyos beteg a kórházi ágyon…
Jób fájdalmas keserűséggel éli át az „embernek a semmibe való kitaszítottságát”. Mint Teremtőjét kívánta tisztelni, és Benne remélni, így most annál nagyobb a keserűsége.
Van-e válasz Jób kérdésére: Mire tette ezt velem az Isten? Az evangéliumban választ ad nekünk Jézus. Õ maga is átélte az emberi élet sok nyomorát, szenvedését, és mint „Isten szolgája” teljesítette küldetését. Ebben a szolgálatban megszabadította azt a betegségektől és bajoktól, és ezzel megmutatta, hogy Isten a bajok közt is velünk van. Sőt a halálban sem maradunk magunkra. Isten velünk lesz ott is, aki még halálában is tudott segíteni másokon: „ Még ma velem leszel...”
Bohán Béla
beregszászi római katolikus plébános
