Kassák Lajos: Honvágy

2003. február 14., 01:00 , 109. szám

Életem, szabad hajó a tengeren

hej, be sokan szánnak és irígyelnek téged

kinek árnyat vetsz, kinek meg fényt hozol

és szállsz tova az ég zaklatott felhőivel.

 

Nyelvem csupa dal s a szemem csupa fény

ó, Művészet, akivel eljegyeztem magam

beszéltess bájaidról s titkaidról

mint vándort, aki az elárvult nép között jár.

 

Szerelem, ifjúi részeg szerelem

te szabadítottad el a köteleimet

s most röpülsz velem mintegy félálomban

csókjaid bíbor lángjaival az ajkamon.

 

S gondolok rád e viharos, nagy úton

drága föld, hol életemet s nevemet adták

bár lehet, testvéreim ez órán is

elfordulnak tőlem sötét, konok haraggal.

 

Kassák La­jos neve el­ső­sor­ban az avantgard mű­vészetet jut­tat­ja eszünkbe; azt az alko­tási módot, amely a hagyo­má­nyok­kal sza­kító, újszerű el­kép­zeléseket jut­tatja érvényre. A francia eredetű avant­gard szó előőr­söt jelent, a jövőbe mutató művé­szetekre utal. Nem vélet­lenül kapcsoló­dott egybe olyan erő­sen Kassák La­jos neve és az avant­gárd, hiszen ő nemcsak hirdette ezt a jövőbe mutató gondolkodást, hanem létre is kívánta hozni ezt a fajta magyar művészetet. Ezt a célt szolgálták festményei, grafikái és költészete – egész életműve.

A Honvágy című verse is utal a hagyományokkal szakító életútra. Erre az elszánásra tekint vissza a költő, ezért szólítja meg a nagybetűs Művészetet, akivel eljegyezte magát. A drága föld pedig, ahol életét és nevét kapta, úgy jut eszébe, mint az a hely, ahol meglehet, hogy testvérei elfordulnak tőle. Ez sem véletlenül van így. Kassák egész élete során magányos, különc volt, egyre kisebb és kisebb lett híveinek a tábora, ám a létrehozott értékeihez nem fér semmi kétség.

Penckófer János