2003. február 28.

„Mikor böjtöltük, ne legyetek komorak, mint a képmutatók.”Máté 6,16

Ezt a vasárnapot vajhagyónak nevezzük, mert holnap kezdődik a nagyböjt. A negyven napig böjtölő Jézus Krisztus /Mt.4, 2. Lk.4, 2/ példájára egyházunk már a korai időkben böjtöket rendelt el.

Sokan nem értik, miért kell böjtölni. Elsősorban azért, mert maga Jézus Krisztus ad erre példát. Azért, mert a Szentírásban több helyen is találkozunk a böjttel. Lukács 2, 37: „Anna, Fánuel leánya…éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek”. Ugyanott, Lukácsnál tudjuk meg, hogy már az ószövetségi zsidók hetenként kétszer böjtöltek Lk.18, 12. Pál apostol, amikor beszámol áldozatos életéről, többek közt a böjtöt is megemlíti: 2Kor.2, 5, és nem hagyja ki a böjt megemlítését, amikor oktalan öndicséretet mond: 2Kor.11, 27.

Egyházunkban a nagyböjti idő nem Jézus Krisztus szenvedése emlékének szentelt időszak. A lelki megváltozás, újjáalakulás időszaka ez. Ebben segíti az embert a testi megtartóztatás. Kell, hogy legyen egy olyan része az esztendőnek, amikor többet foglalkozunk lelki életünkkel, mint a testi dolgokkal. Ez az idő készület arra, hogy a böjt végén megláthassuk és megünnepelhessük Jézus Krisztus önkéntes kínszenvedését és a feltámadás fényes ünnepét.

Gyakorlati teendők: többet imádkozzunk, minden vasárnap vegyünk részt templomi szertartáson és hétköznap is legalább egyszer, olvassuk a Szentírást, a testi vágyakat és kísértéseket igyekezzük legyőzni, béküljünk ki haragosainkkal, legyünk figyelmesek mások iránt: otthon, munkahelyen, iskolában, utcán.

Másodszor, mindig van valami az életemben, amit szeretnék legyőzni, megváltoztatni, jobbá tenni, de nincs rá időm vagy alkalmam. Hát holnaptól április 20-ig találjunk rá időt!

„Böjtölj, mert vétkeztél, böjtölj, hogy ne vétkezzél, böjtölj, hogy kapj valamit, böjtölj, hogy megőrizhesd, amit kaptál!” /Aranyszájú Szent János/

Szabó Konstantin
nagyszőlősi parochus