Két hónapon át sötétben

Közel 400 roma maradt villany nélkül Badalóban

2003. március 14., 01:00 , 113. szám

Aligha vitatható, hogy a mögöttünk maradt tél bizony elég keményre és meglehetősen hosszúra sikeredett. A sok hó és a dermesztő hideg mellett talán csak az állandó sötétség az, ami még elviselhetet­le­nebbé teszi a hosszú téli napokat. Márpedig ilyen körülmények között volt kénytelen telelni több mint 100 roma család Badalóban, ahol még január legelején kiégett az a transzformátor, amely az összesen 55 házból (épületből) álló tábor áramellátását biztosítja.

– Először abban reménykedtünk, hogy az illetékesek néhány nap alatt intézkednek és újra lesz villanyunk, hiszen máskor is előfordult már hasonló eset – mondja Somók Ignác, a helyi cigányok képviselője –, ám ezúttal nem így történt. Mivel korábban az itteniek többsége nemigen fizetett az áramszolgáltatásért, így a beregszászi járási központban konkrét tények elé állították a telep lakóit: csak abban az esetben helyezik üzembe újra a transzformátort, ha mindenütt lesznek óratáblák és rendezettek lesznek a vezetékek.

A kábelek és óratáblák beszerzése, a villanyórák hitelesítése, valamint a fővezetékről történő bekötés nem kevés időbe és átlagosan 170-180 hriv­nyába került azoknak a családoknak, akik egyáltalán képesek voltak ekkora összeget előteremteni. Az áram nélkül maradt táborlakók kálváriája két hónapon át tartott, mígnem március elejétől – igaz, csak 23 házban – már újra volt villanyszolgáltatás. A többi helyen egyelőre marad a mécses és a gyertya, no meg a remény, hogy minél hamarabb beköszönt a tavasz, és előbb-utóbb lesz végre villany is.

A badalói nagytábor (mert a község másik végében van ám egy 10-15 családból álló kistábor is) ilyenkor, kora tavasszal bizony eléggé siralmas állapotokat tükröz. A lepusztult házak és kunyhók, a szemmel látható szegénység és nincstelenség mellett még az ilyenkor állandósuló sártengerrel is meg kell birkózniuk az itt élőknek. Nem csoda hát, hogy Jakab Lajos körzeti orvos szerint a romák lényegesen gyakrabban betegszenek meg a falu többi lakosához képest. Jobbára még a legalapvetőbb gyógyszerekre és élelmiszerekre sem jut elegendő pénze azoknak a cigány családoknak, akiknek a kosárkötés mellett sokszor a „gyerekpénz” számít az egyedüli megélhetési forrásnak.

(tamási)