Azt beszéli már az egész város…
Nagy tervek, apró botrányok
Az alkotmányos reform története mintegy fél éve kezdődött, amikor Kucsma elnök bejelentette kezdeményezését az elnöki jogkör szűkítésére. E hónap elején derült ki, mire is gondol valójában.
Először is, bővülne azon esetek köre, amikor az elnök feloszlathatná a parlamentet. Mégpedig radikálisan. Jelenleg erre csak abban az esetben van lehetőség, ha a parlament egy hónapig munkaképtelen, az új variáns szerint azonban akkor is, ha nem képes többséget alkotni, kormányt alakítani, sőt, ha nem szavazza meg maradéktalanul a kormány törvényjavaslatát. A mostani parlamentet eszerint már egy tucatszor fel lehetett volna oszlatni.
Megjelenne a második kamara, melynek szenátorait nagyméretű választókörzetekben választanák megyénként. A szenátus jelentős kinevezési jogköröket kapna (a médiatanács egy része, bírók, főügyész stb.) és kontrollálhatná a törvényhozást. Az alsóház feloszlatásának lehetősége nem vonatkozna erre a testületre. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen „adminreszurszos” felsőház szintén az elnök súlyát növelné az ország politikai életében.
A javasolt variáns a pártlistás választás mellett megadná a lehetőséget a kormányalakításra. Ugyanakkor rögzítené a jelenlegi gyakorlatot, amely szerint a fegyveres testületek minisztereit (hadügy, belügy, katasztrófaügy) közvetlenül az elnök nevezi ki. Vagyis a választásokon győztes koalíció úgy alakíthatna kormányt, hogy az Ukrajnában döntő fontosságú erőszakhatóságokra nem lenne befolyása.
Mindent összevetve tehát az elnöki hatalom igen erőteljes növekedését vetíti előre a napvilágot látott javaslat. A legérdekesebb azonban két kapcsolódó momentum. Az egyik az államhatalmi szervek választásáról szól. Kucsma javasolja, hogy a parlamenti, elnök- és helyhatósági választásokat külön, de egy évben tartsák meg. Ebben mindenki – az elnöki tábor bértollnokain kívül – a jelenlegi elnök hivatali idejének 2006-ig történő kitolására tett kísérletet látja. A másik a javasolt módosítás 3 hónapig tartó össznépi megvitatását irányozza elő. Össznépileg a szovjet alkotmányt vitatták meg néhány évtizede, újabban pedig Kirgizisztánét. Ez a rossz ízű totalitárius csengésű javaslat, ami egyúttal jogi értelmetlenség is, inkább amiatt figyelemreméltó, mert átlátszó célzást tartalmaz a 2000-es referendum idei megismétlésére.
Az akkori referendum, amelyen Kárpátalja lakossága 99%-ban támogatta többek között a kétkamarás törvényhozás ötletét, az alkotmánybíróság ellenállásán futott zátonyra. A taláros testület ugyanis kimondta, hogy a referendum eredményéből csak úgy lehet alkotmányszöveg, ha azt a parlament rendes ügymenetben, 300 szavazattal megszavazza.
Össznépi megvitatással vagy anélkül, az alkotmánymódosítás sorsa az ellenzék kezében van, mivelhogy nélkülük nincs meg a kétharmados többség.
Mivel az elnöki szózat ellenzéki tömegmegmozdulások előtt hangzott el, így az nyomban reagálhatott azokra. Egyébként a Sevcsenko születésnapjára időzített ellenzéki tiltakozás hasonlított az előzőkhöz. Számottevő tömeg jelent meg, alighanem kb. 50 ezer ember, amelynek a nagyságát az ellenzék felfelé, a hatalom lefelé kerekítette. Az ellenzéknek azért kudarc, ami történt, mert megmozdulása az ország méretéhez képest kis léptékű, a hatalomnak pedig azért, mert megmutatta, hogy a főváros főutcáját meg lehet tölteni az elnök távozását követelő tömeggel.
Az ellenzék vezérei négyesben jelentek meg, demonstrálva a még mindig meglevő akcióegységet. Az összetartás abban is megnyilvánul, hogy egyelőre egyöntetű az elnöki kezdeményezések elutasítása.
Az újabb jelzések és kommentárok arra utalnak, hogy az elnök a maximummal állt elő, amiből esetleg majd enged az ellenzékkel (Juscsenkóval) folytatott tárgyalások során, sőt esetleg majd fel is ajánl ezt-azt. A színfalak mögötti egyeztetésekről szóló találgatások azonban egyelőre csak spekulációk.
A legutóbbi botrány a költségvetés, vagyis annak meghamisítása körül tört ki. Kiderült ugyanis, hogy az aláírt szöveg nem egyezik a ténylegesen megszavazott variánssal. Az ügyet a szocdemek robbantották ki, mivel ez a história Petro Porosenkót, a Juscsenko-csapat egyik kulcsemberét, a költségvetési bizottság elnökét érinti kínosan. Ráadásul a kommunisták azok, akik a leghangosabban követelik az igazság kiderítését, tehát ez az ügy az ellenzék szétzilálására is alkalmas lehet. Közben kiderült, hogy a költségvetési számok utólagos kozmetikázása bevett gyakorlat, valamint az is, hogy a hatalompárti képviselők körzetének is növekedett a költségvetési támogatása. Érdekes lesz tehát megfigyelni, hogyan kezelik vagy kenik el ezt az ügyet. Az érdeklődő közvélemény mindenképp nyer némi betekintést a költségvetés körüli machinációk boszorkánykonyhájába.
Sz. K. M.
