Öltöny – ami öltöztet
Az örök férfidivat
A férfiruhadivat egyik évszázados múltra visszatekintő darabja az öltöny, mely ma sem hiányozhat az erősebb nem képviselőinek ruhatárából. Bizonyos alkalmakkor például kizárólag ezen öltözékben illik megjelennie (lásd rangos társadalmi, kulturális esemény, komoly üzleti tárgyalás, vizsga, vagy éppen esküvő, bál stb.).
„Öltönykérdésben” ennek ellenére megoszlik a férfiak véleménye: egyesek örömmel viselik, míg mások kifejezetten utálják és csak „végszükség” esetén hajlandók rövid időre magukra ölteni.
Mint minden mást, öltönyt is vehetünk piacon, üzletben, drága divatszalonban, attól függően, mennyi pénzt van módunkban rááldozni. A nagyobb üzletházakban szinte kivétel nélkül találunk „öltönyosztályt”, s ma már újra vannak férfidivat-szalonok is, melyekben nagy választékban találhatunk jó minőségű öltönyöket.
Alapanyagukat tekintve az öltönyök nagy része kevert textíliákból készül, melyek különböző részarányban egyesítik a viszkóz, poliészter, gyapjú és egyéb alapanyagokat. Valamennyi változatnál egyaránt fontos a jó formatartás, a kellemes tapintás, valamint a minimális anyaggyűrődés. Fazonban és színben is van miből válogatni: a legfrissebb alkalmi modellek ún. ingszabásúak, a színek terén pedig a barna, a zöld és a mustár árnyalatai hódítanak.
Az öltöny meghatározó eleme a zakó. Mostanság az egyenes szabású, egysoros, hatgombos felsőrészek a legelterjedtebbek, a gombok száma azonban, a nagyobb méretek felé haladva, folyamatosan csökken. A nemrég még divatos állógallér mára teljesen eltűnt, helyette a klasszikus formájú, inkább keskeny, mint széles hajtóka került ismét előtérbe.
A mindennapi, illetve alkalmi öltönyök textíliájukban, színükben és szabásukban is különbözhetnek. Az előbbiek anyaga rendszerint durva szövésű, világosabb színárnyalatú, esetleg nyomott mintás (kockás, csíkos), zakója sarkai elöl gömbölyítettek, nagyméretű zsebekkel, a fokozott strapabírás kedvéért pedig esetenként puha bőr fedi a könyök- és nyakrészeket. Az alkalmi öltöny ezzel szemben szögletes szabású, zakója hosszított, anyaga finom szövésű, esetleg csillogó selyemszállal átszőtt, rendszerint fekete, de feltétlenül sötét színárnyalatú, zsebei mindössze utalásszerűek.
A férfidivatáru alacsonyabb árszintjét a török, lengyel, szlovák, magyar termékek képviselik, melyek minőségtől függően általában 230-350 hrivnyába kerülnek. Hasonló minőségkategóriában nadrágot 70-120-230, zakót 125-240-340 hrivnyáért vásárolhatunk. A termék címkéje szerint olasz, német, angol, francia gyártmányú öltönyök ára 700-900 hrivnya is lehet. A legdrágább modellekre a megyeszékhely egyik központi üzletházában bukkantunk, itt egy-egy zakó értéke 650-700 hrivnya, egy francia, galambszürke, klasszikus háromrészes öltöny pedig 1450 hrivnyába kerül. Elvétve ugyan, de valódi szmoking is vásárolható Ungváron, értéke 1150 hr. (A szmoking zakója kabátszerű, hajtókája, zsebszélei fényes selyemmel borítottak).
A vásárlói szokásokról szólva, az eladók úgy tartják, a legtöbb férfi „szerelem első látásra” alapon választ öltönyt és csak legritkább esetben mond le az általa kiválasztott fazonról. Vásárláskor általában az átlagosnál alacsonyabb, illetve a kisportolt alkatú vevőknek nehezebb a dolguk. Az előbbieknek az ujj- és nadrágszárhossz, az utóbbiaknak a kelleténél keskenyebb vállrész vagy tágabb derékbőség okoz problémát. Nagyon ritka a valóban „testre szabott” öltöny, legtöbbször itt-ott utána kell igazítani az egyes ruhadarabokat.
Popovics Zsuzsanna
Az öltöny
Klasszikus formájában az öltöny egymáshoz illő zakóból, nadrágból és ujjatlan mellényből álló együttes. A nyugati férfiviseletben az első öltönytípusú öltözékek XIV. Lajos francia és II. Károly angol király udvarában bukkantak fel a XVII. században. A mai öltöny közvetlen elődje 1850 körül jelent meg Angliában, amit ún. „szalonviselet-ként”, azaz hétköznapi ruházatként hordtak a férfiak. Rendszerint hosszú nadrágból, gyakran gazdagon díszített mellényből és rövid kabátból állt. Az öltöny hamarosan a többi iparosodó országban is népszerűvé vált, ez lett az elfogadott városi öltözet, majd a férfiak üzleti/hivatali egyenruhájaként terjedt el világszerte. A középosztály öltözködési normáinak eredményeképp az öltönyök a XIX. század vége óta keveset változtak.
