Orosz Ildikó: Igyekszem élhetővé tenni az életet

Isten éltesse!

A napokban ünnepli születésnapját Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola elnöke, akivel az elmúlt egy év pozitív, számára maradandó eseményeiről beszélgettünk.

– Valójában nem érzékelem, hogy eltelt egy év, az élet zajlik, teszem a dolgom. Az idő haladását különben sem a születésnapok, sokkal inkább a jelentős események, meghatározó fordulópontok jelzik számomra. A 2002. év ilyen meghatározó történései voltak a parlamenti és helyhatósági választások, az, hogy megyei tanácsi képviselő lettem – ami elsősorban további pluszfeladatokkal jár –, hogy a magyar parlament elfogadta a státustörvényt, hogy a főiskola több karát akkreditálták, hogy sikerült továbbfejleszteni a magyar szórványvidék oktatási hálózatát stb.

– És ami nem a szó szoros értelmében vett munka?

– Mint annyian, én is azon munkálkodom, hogy élhetővé tegyem az életet, hogy az ne csak a mindennapi robotból álljon, hanem lehetőség nyíljon a minőségi kikapcsolódásra, a szellemi, erkölcsi gazdagodásra, feltöltekezésre. Az elmúlt időszak ilyen eseményei közé tartoztak számomra a tárlatnyitók a KMTF kollégiumában, a főiskolának a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal kötött megállapodása nyomán megtartott színházi előadások, illetve legutóbb a filmklub ünnepélyes megnyitója, szintén a kollégiumban. Mindezek szükségességét és fontosságát abban látom, hogy az életünk ne csak apró és unalmas történésekkel teljen, de elmondhassuk, lám, velünk is megesnek kellemes, érdekes dolgok.

– Hozott-e az elmúlt esztendő maradandó élményt, szép emléket?

– Rögtön kettő jut eszembe. Az egyik a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak a magyar kultúra napja alkalmából tartott előadása Ungváron, amikor a kárpátaljai magyarság megtöltötte a megyeszékhely nyolcszáz férőhelyes nagyszínházának nézőterét. Mit mondjak, felemelő érzés volt, azt sugallta, a kárpátaljai magyarság mára felnőtt ahhoz, hogy a tíz évig méltánytalanul elhanyagolt beregszászi színházat is értse és szeresse, illetve a színház is viszontszeresse hazai közönségét. Utoljára akkor éreztem hasonlót, amikor először járt Kárpátalján magyar színtársulat és ugyanígy, abszolút telt ház és értő közönség előtt játszott nekünk, itt élő magyaroknak. A másik kedves élményem, hogy kézbe vehettem magyar igazolványomat, életem első olyan személyi okmányát, mely pontosan, ferdítésmentesen tünteti fel vezeték- és keresztnevemet. Nyáron aztán felkerekedett a család és az utazási kedvezmény jóvoltából egy hétvégére felutazott Budapestre. Megnéztük a Millenáris Parkot, a Terror Házát, a tizenéves keresztgyermekeim végre láttak valódi mozit, ami, így visszagondolva, talán az elmúlt évek legszebb élményét hozta számomra.

-nagy-