Kész átverés show ukrán módra

Erősödtek a kormányfő pozíciói

„Reggel széket, este pénzt” – mondta Osztap Ben­der, és ezt a mondást minden szovjet (és posztszovjet) ember ismeri. Kivéve az ukrán ellenzéket, amely kormányprogramot cserélt volna arányos választási törvényre, de elmulasztotta feltételül szabni, hogy az utóbbiról szavazzanak először. Így került sor a közelmúlt legnagyobb kész átverés show-jára az ukrán politikában.

A kormányprogramot tehát megszavazták, az arányos választási törvényről beterjesztett jogszabálytervezetet viszont nem. Az ellenzék most ott áll befürödve, hiszen saját ellenzékiségét áldozta fel, amikor megszavazta a kormányprogramot. Közismert a nyugati politika logikája: ha egyszer ellenzékben vagy, nem szavazol kormányprogramra, költségvetésre és más efféle dokumentumokra. Ukrajnában most ezt a logikát csak a kommunisták követték, akik – mintha egy nyugati demokráciában élnének – nem szavaztak Janukovics miniszterelnök programjára.

A többiek, Morozék, Tyimo­senkóék és a Mi Ukrajnánk fele belement egy kis balkáni barterbe, de figyelmen kívül hagyta a fenti közmondásszerű aranyszabályt a székekről és a pénzről. Mintegy felkínál­koztak, hogy átverjék őket. Van, aki így magyarázza a viselkedésüket: szívességet tenni a do­nec­kieknek anélkül, hogy nyílt szövetséget kötöttek volna; közvetve megerősíteni a fő ellenség, a szocdemek ellenfeleit. Ez azonban még ukrán mércével is túl nyakatekert, mert aki baleket csinál magából, azt – kulturális háttértől függetlenül – baleknek tekintik.

Ráa­dá­sul még Ja­nu­kovicsot sem tudják megalapozottan szószegéssel vádolni, mert néhány (igaz nem a beígért 40) hatalompárti képviselő megszavazta az arányos választási rendszerről szóló előterjesztést, míg 9-en a Mi Ukrajnánkból nem. Pont ennyi hiányzott egyébként a szükséges 226 szavazathoz.

A miniszterelnök viszont április 17-én közelebb került az áhított „egységes hatalompárti elnökjelölt” cím elnyeréséhez. A régiók pártja, amelynek vezetését hivatalosan is elvállalta, hangot is adott ennek az ambíciójának, Kucsma elnök pedig feltételesen áldását adta erre a törekvésre. A legtöbb elemző ezt úgy értelmezi, hogy a Nagy Donnak továbbra is hasonló ügyességet kell mutatni az ellenzék kezelésében, például amikor a várható nyári alkotmánymódosítási referendumot kell majd levezényelnie.

A meccs győztese egyértelműen Leonyid Kucsma elnök. Először is, megakadályozta az arányos választási törvény elfogadását, méghozzá elegánsan, anélkül, hogy nyíltan vétózott volna. Másodszor, ellehetetlenítette vagy legalábbis megnehezítette az ellenzéki–do­necki bratyizást. Harmadszor, jól megalázta az ellenzéket, különösen annak a kormányprogramot megszavazó részét. Egyúttal a feszültséget is növelte annak soraiban.

Történt mindez azok után, hogy az ellenzék az alkotmánymódosítás kérdésében meglepő egységet tanúsított. Mind a négy párt aláírt egy memorandumot, amely a kétkamarás parlament elutasításának gondolatát tartalmazza, valamint lefekteti azt az elvet, hogy a kormányt maradéktalanul a parlamentnek kell kiállítania és ellenőriznie. Vagyis Juscsenko és Tyimosenko, akik pedig inkább az elnöki hatalom híveiként ismertek, most mégis hozzájárultak a parlamentarizmus erősítéséhez.

Az elnök a parlament előtt tartott felszólalásában viszont ragaszkodott kezdeményezéseihez, bár ezt úgy adta elő, hogy azt alkualapnak is fel lehetett fogni.

A parlament most szervezett magának egy hosszú kimenőt a húsvéti és a májusi ünnepekre, azalatt mindenki törheti a fejét a következő lépésen. A hatalom például azon, hogy keresztülerőlteti-e egy referendumon a politikai viszonyok átszabását. Az ellenzék mindenesetre boldogan szavazott egy nagyszabású politikai egyeztetés szükségességéről, alighanem abban a reményben, hogy majd komolyan alkudozzanak vele.

Sz. K. M.