Kedvezmények: Ami van, és ami lesz

Státustörvény

Néhány hete immár egy a magyar kormányzat által véglegesként emlegetett módosított szövegváltozatról tárgyalnak a Máért szakértői bizottságai és a politikusok, ezért érdemes összevetni egymással a törvény eredeti és módosított szövegét.

Előzmények

A kedvezménytörvény 2002. január 1-jén lépett életbe, s egy év leforgása alatt közel négyszázezer, ezen belül csupán Kárpátalján mintegy százezer magyar igazolványt igényeltek a határon túli magyarok. A törvény elfogadása kapcsán ugyanakkor tiltakozásának adott hangot Románia és Szlovákia, s kifogások hangzottak el az Európai Unió részéről is. A magyarországi választásokat követően 2002 tavaszán megalakult Medgyessy-kormány ezért a törvény módosítása mellett döntött, majd 2002 novemberében a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kidolgozta a jogszabály módosításának elveit.

A törvénymódosítás végrehajtását kezdetben még december-januárra tervezték, később kora tavaszra halasztották, majd az EU-csatlakozásról tartott magyarországi népszavazás, illetve a csatlakozási szerződés aláírása utáni időpontokat emlegettek. Külpolitikai és technikai tényezők mellett a többszöri halasztás egyik lényeges oka az lehetett, hogy az időközben kidolgozott módosítási tervezetek lényegesen eltértek azoktól az alapelvektől, melyeket a Máért fogadott el, s a legutóbbi időkig még szakértői szinten sem sikerült olyan változatot alkotni, amely mentén kialakítható lenne a konszenzus valamennyi érintett között.

A szövegtervezet

Néhány hete immár egy a magyar kormány által vég­le­ges­ként emlegetett szövegváltozatról tárgyalnak a politikusok, ezért érdemes összevetni egymással a törvény eredeti és módosított szövegének néhány fontosabb pontját.

A törvény eredeti szövege így fogalmazza meg a határon túli kisebbségeknek a magyar nemzethez való tartozását: „A szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata biztosítása végett.” Ezt egy bonyolultabb, s tartalmában is eltérő meghatározás váltaná fel: „A szomszédos államokban élő magyarságnak a szülőföldjén való boldogulásának, az anyaországgal való kapcsolatai fenntartásának, magyar nemzeti azonosságtudata biztosításának, valamint a magyar kulturális örökséghez való kötődésének, mint a magyar nemzethez való tartozása kifejezésre juttatásának érdekében.”

A jelenlegi törvény harmadik paragrafusa rögzíti, hogy a folyamatos kapcsolattartás, a kedvezmények és támogatások igénybevételének lehetővé tétele, a kulturális, gazdasági és családi kapcsolatok zavartalansága, valamint a személyek és eszmék szabad áramlásának érvényesítése végett Magyarország a területére történő beutazás és ott-tartózkodás tekintetében a törvény hatálya alá tartozó személyek számára a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevételével az adott helyzetben a legkedvezőbb elbánást biztosítja. A leendő vízumkötelezett országok magyarjai ennek alapján legalábbis kedvezőbb elbírálásra számíthattak, ennek a megfogalmazása azonban hiányzik az új szövegből.

A társadalombiztosítási ellátásra és az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakasz teljes egészében kikerülne az új változatból. A munkavállalás kérdésében is megszűnne a kedvezmény, legfeljebb a vonatkozó szakasz utolsó mondata hagyna nyitva egy kiskaput a jövőre nézve: „A Magyar Köztársaság területén történő munkavállalásra a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Nemzetközi szerződés az általános szabályoktól eltérően rendelkezhet.”

Az utazási kedvezmények lényegében változatlanok, ám azzal a megszorítással, hogy csak a Magyar Köztársaság területén nyújtott kulturális és oktatási célú kedvezmények igénybevételéhez lehet élni velük.

Még a neve is megváltozna a „szülőföldön nyújtható oktatási támogatásról” rendelkező paragrafusnak: a szülőföld kifejezést a tervezet a „szomszédos államokban” szókapcsolattal váltja fel. Az érvényes kedvezménytörvény nevelési-oktatási támogatásban, illetve tankönyvtámogatásban és taneszköz-támogatásban részesíti azt a szülőt, aki legalább két kiskorú gyermekét olyan intézménybe járatja, amelyben magyar nyelvű nevelésben vagy oktatásban részesül. Ez a támogatás megmaradna (kivéve az óvodásokat, akikre a jelenlegi állás szerint nem terjedne ki), sőt egy gyermek esetén is igénybe vehető lenne, ami viszont újdonság a korábbiakhoz képest. Ugyanakkor a jövőben az alap- vagy középfokú oktatási intézmény mellett működő szülői- vagy pedagógusszervezet igényelhetné, esetleg felsőoktatási intézmény, s nem közvetlenül a szülő, mint jelenleg.

További újdonság, hogy bizonyos oktatási és pedagógusi támogatást a nem magyarok is élvezhetnek, ha magyarul tanulnak, illetve oktatnak. Ugyanakkor a jövőben nem volna lehetőség arra, hogy e jogszabály keretében a magyar felsőoktatási intézményekben állami támogatással a magyar kultúra tárgyán kívül eső tanulmányokat folytassanak határon túli magyarok.

Mi várható?

Emlékezetes, hogy a kárpátaljai érdekvédelmi szervezetek egyöntetűen elutasították a törvénymódosítás korábbi tervezeteit, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség pedig a jelenlegi változat megvitatása kapcsán is jelezte, nem tartja elfogadhatónak a szűkítő módosításokat. A KMKSZ-nél hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a tervezet egyelőre még mindig csupán a kormányzat által hivatalosan benyújtott javaslat, amelyről továbbra is folynak a tárgyalások – legközelebb például éppen lapunk megjelenésével egy időben, csütörtökön kerül sor Budapesten egyeztetésre a Máért tagjainak oktatási szakértői között –, azaz van lehetőség egy kedvezőbb változat kimunkálására.

A Máért e kérdésben dönteni hivatott ülését a szakértői tárgyalások lezárultával bármikor, tehát akár már a közeljövőben össze­hívhatják.

-ntk-