2003. május 16.

2003. május 16., 02:00 , 122. szám

„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” Máté 18,3

Örök emberi kérdés vetődik fel a fenti igerészben: KI A NAGYOBB? A bűneset óta él ez a kérdés, s az is marad, míg ember lesz a földön. Jézus egy gyermeket állít a tanítványok elé. Miért pont egy kisgyermeket? Bizonyára azért, mert a gyermekkornak van néhány olyan jellemzője, amit a felnőtt már kinő, pedig ezek az Istennel való kapcsolatunkban nélkülözhetetlenek.

A kisgyermek ebben a történetben névtelen. A gyermek tud úgy is jót tenni, hogy közben nem igényli személyének kiemelését. Úgy cselekedjen a te jobb kezed, hogy ne tudja a bal, mondja Jézus. Tapasztaljuk a mindennapi életünkben, hogy egy-egy ország lakossága mennyire fel tud bolydulni a hatalomváltáskor, mert a felnőtt szemében fontos a pozíció, a rang.

Amikor a gyermek feladatot kap vagy elfoglalja magát valamivel, arra összpontosít. A felnőttek sokszor önmagukra figyelnek. Én szereztem, én oldottam meg, én hajtottam végre... Mi is szoktunk jó dolgokat tenni, de a jó cselekvése közben sokszor valamilyen hátsó szándék vezet.

A gyermek tud boldog lenni. Az óvodában ragyogó szemmel ülnek a gyerekek, míg a piacon, utcán végigmenve ezrével jönnek szembe velünk a felnőttek, akiken nem látjuk ezt a felhőtlen boldogságot. Tele vannak gonddal, fájdalommal, az arcukra kiül a keserűség, a csalódás.

A gyermek bizalommal teljes a szülei irányában. Bizalommal követi őket, bárhová menjenek is, rájuk mer hagyatkozni, mert biztos benne, hogy csak jót akarnak neki. Mennyire hiányzik az Istennel való kapcsolatunkból ez a teljes bizalom, pedig tudjuk, hogy az Úr Jézus az életét sem sajnálta értünk!

A kisgyermek szívében nincs bosszú. Nem akarja megtorolni azokat a sérelmeket, amelyek érik őt. A televízió­műsorok, filmek, rajzfilmek azonban arra tanítják, hogy elhagyja a nyugodt, örvendező, bizalomteljes lelkiállapotot.

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint ez a kisgyermek, nem mentek be a mennyeknek országába, mondja Jézus ma is. S a szívünkre helyezi azt is, hogy aki felismeri, hogy ezek a tulajdonságok mennyire hiányzanak az életéből, és elkezd ezekért imádkozni, az valójában Jézust fogadja be. Csak Jézusban és Jézus által leszünk mi Isten gyermekeivé.

Delényi István
viski református lelkipásztor