Sárospatak és Munkács – a két Rákóczi-fészek

Sárospatakon lesz látható a munkácsi várkápolna harangja

A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkalmából a sárospataki Rákóczi Múzeum őszre nagyszabású kiállítást tervez – tudtuk meg Tamás Edit sárospataki főmuzeoló­gustól, aki nemrég a Rákóczi-kultusz ápolásáról tartott előadást Kárpátalján.

– Sárospatakot 1616-tól számítjuk a Rákóczi-birtokok közé, mely egyfajta birtokközpontként működött egészen a szabadságharc végéig. Sajátos földrajzi helyzetéből adódóan, mai szempontból nézve is karnyújtásnyira van mind a Felvidéktől és Kárpátaljától, mind Erdélytől. Amikor 1950-ben Sárospatakon megalakult a Rákóczi Múzeum és a Rákóczi-kultusz ápolásának központi láncszeme lett, többek között azt is vállalta, hogy eme „karnyújtásnyira” lévő, ám országhatáron túli emlékhelyeknek is igyekszik segítségére lenni. Sosem felejtem el, miként dolgoztak munkatársaink néhány éve a munkácsi várban, a mostanság állandó kiállításként működő Petőfi- és Rákóczi-emlékszobán, amikor a decemberi hidegben szinte odafagytak a kiállítási tárgyakhoz…

– Mit kell tudni a sárospataki Rákóczi Múzeumról?

– Múzeumunk fél évszázada állít emléket a teljes Rákóczi-család múltjának, történelmének. Büszkén mondhatom, hogy évente közel százezer látogatónk van, zömmel fiatalok, hisz minden magyar általános, illetve középiskolás tanulót elhoznak egyszer Sárospatakra. Milliók látták azt a kiállítást, amely 1976-ban II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója előtt tisztelgett. Természetesen 2003-ban is nagy az elvárás, ezért már most azon dolgozunk, hogy minél színesebb és átfogóbb legyen az őszre tervezett jubileumi kiállításunk. Hatalmas alapterületen, 850 m2-en szeretnénk bemutatni az egész Rákóczi-család életútját a szabadságharctól az emigrációig, a hagyományápolástól az újratemetésig.

– Mely kiállítási tárgyakra a legbüszkébbek?

– Például arra a palástra, amelyet Rákóczi újratemetésekor vettek ki a fejedelem koporsójából, majd restauráltak, és ma már egyfajta ereklye (hivatalosan a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona). Szintén nálunk látható az a szekrény, amelyet a hagyomány szerint XIV. Lajos francia király ajándékozott a családnak. Mint ismeretes, II. Rákóczi Ferenc rodostói emigrációjában sokat faragott, s hagyományosan mi mutatjuk be az ő keze munkájának tartott faragott gyertyatartókat, kézi kereszteket. A mi gyűjteményünkbe tartoznak továbbá azok a képek is, melyek azon ezeres kapitányokat ábrázolják, akik 1708-ban részt vettek a sárospataki országgyűlésen.

– Vannak-e Sárospatakon vidékünkről származó, a Rákóczi-korhoz kötődő kiállítási tárgyak?

– A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének Múzeumában őrzik azt a pidpolóci Rákóczi-asztalt, amelyen a hagyomány szerint egy éjszakát töltött a fejedelem, amikor elhagyta Magyarországot. (Az asztalban van egy mélyedés, amiről azt tartják, hogy Rákóczi sarkantyúja vájta azt a nagy hánykolódásban. Valójában ez egy sótörő asztal, feltehetően emiatt van rajta a jellegzetes bemélyedés). Ugyanitt a várostrom idejéhez köthető levelek is fellelhetők. A Rákóczi Múzeum tulajdonában nincsenek kimondottan kárpátaljai eredetű kiállítási tárgyak, ám az új tárlaton tervezzük a munkácsi vár makettjének felállítását; bemutatjuk azt a köszöntőverset, mellyel a várostrom idején gyermekei kedveskedtek Zrínyi Ilonának születésnapja alkalmából (ezt valószínűleg Badinyi, a gyermekek nevelője írta); látható lesz továbbá a munkácsi várkápolna egykori harangja is, melyet Báthory Zsófia készíttetett (a harangfelirat ma is őrzi nevét és az öntési évszámot).

P. Zs.