2003. május 23.
„Menj, mosakodjál meg Siloe tavában. Ennek jelentése: ,Küldött’... megmosdott és ép szemmel tért vissza.”
A vakon született ember kálváriát kénytelen járni a gyógyulása miatt. De azért nem gyűlöli meg gyógyítóját és nem fordul ellene. Sem a megvetés, sem a farizeusok folytonos faggatása nem ingatja meg hitében a vakon születettet. Sőt, amikor találkozik Jézussal, annak kérdésére: „Hiszel-e az Emberfiában?” – egyértelmű a válasz: „Hinni akarok Benne”.
Gondoljuk csak át ennek a vak embernek a sorsát! Micsoda szerencséje volt, hogy találkozott Jézussal és meggyógyult! Hitt és látott. Hite meggyógyította!
Tanulnunk kell ebből a szentírási szakaszból, mert a mi életünk is sokszor kálváriajárás! Nemcsak a test betegségei miatt, hanem azért is, mert Jézushoz tartozunk. Gúny, megaláztatás, fájdalom, félelem, kétszínűség vesz erőt rajtunk. De nem szabad elkeserednünk és zúgolódnunk. Hinni és bízni kell a Megváltóban. Nehéz jónak és kereszténynek lenni ebben az anyagias, hitetlen világban. Követnünk kell a vakon született hitvallását. Magaviselete példaadó magatartássá váljon számunkra, hogy mint ő, úgy mi is adjunk hálát Istennek mindazon jótéteményekért, amelyekben minket részesített és irgalmából még részesíteni fog a jövőben.
Fogadd meg Jézus szavait, mosd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megszabadulj a bűntől és annak büntetésétől, a lelki vakságtól.
Az elmúlt szent napok bűnbánata őrizze meg lelkünk megújult állapotát, vessük alá eszünket Krisztus tanításának, szívünket az ő parancsainak, és akkor lelki szemeinkkel meglátjuk Jézus Istenségét, felismerjük benne a halál legyőzőjét, a világ Üdvözítőjét.
Bendász Dániel esperes,
alsóveresmarti parochus
