A cipészekre mindig szükség van

Amíg az emberek cipőt hordanak…

Amikor szembesülünk a ténnyel, hogy a cipőnk átázott, a sarka megkopott, a talpa levált, eszünkbe jut a cipész, a megmentő, akiről az egy­szer­­ hasz­nálatos termékek korában néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy már nem is létezik.

A cipészműhelyek nagy része valóban megszűnt már, hiányoznak a munkához szükséges alapanyagok is, no meg aztán a boltokban, piacokon árusított lábbelik jelentős hányada eleve olyan silány minőségű, hogy javítani sem érdemes. A cipészek azonban nem haltak ki, kitartóan űzik szakmájukat, már csak azért is, mert továbbra is sok a szerény jövedelmű ember, akinek kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt új lábbeli vásárlására szánná el magát.

Mezőkaszonyban már gyerekkora óta fáradozik a cipők javításán Pataki Lajos, akit arról kérdeztünk, jelenleg mennyire van igény a cipészek munkájára.

– Kitől tanulta a mesterséget?

– Tizennégy éves koromtól dolgozom a szakmában. Az édesapámtól sajátítottam el a mesterséget, aki szigorúan nevelt a munkára és a munka szeretetére. Sokszor nehezteltem is, hogy miért bánik velem olyan keményen, de ma már tudom és tapasztalom, hogy erre volt szükség ahhoz, hogy jó szakemberré váljak. A nagyszőlősi kereskedelmi iskolában szereztem hivatalos képesítést. A kötelező katonai szolgálat óta aztán, egy rövid kitérőtől eltekintve, cipészként keresem meg a kenyerem mind a mai napig.

– Készítenek ma még cipőket?

– Régen nagyon sok cipőt készítettünk. Jómagam is ezzel kezdtem a szakmát. Annyi volt a megrendelésünk, hogy nem győztük a munkát. A cipőjavítással általában csak az inasok foglalkoztak. Volt olyan, hogy öt segéd tanult és dolgozott a kezem alatt. Manapság viszont már nincs igény rá, így nem is készítünk cipőket. Ugyanakkor sokkal több a javítani való rossz cipő. Az emberek mostanság szívesebben vásárolnak a piacon kész lábbelit, de természetesen minőségükből kifolyólag, ezek nagyon hamar nálunk kötnek ki. Így ma elsősorban a talpak visszaragasztásával és felvarrásával, sarkalással, foltozással, valamint cipzárjavítással foglalkozunk. De nemcsak lábbeliket hoznak javítani az emberek, hanem más bőrből készült termékeket is.

– Minden cipőt meg lehet javítani?

– A jó mesterember szinte mindennel tud kezdeni valamit. Ezért fontos, hogy igazi szakértője legyen a mesterségnek.

– Van jövője ennek a szakmának?

– Természetesen. Amíg az emberek lábbelit hordanak – márpedig fognak még egy darabig –, addig nekünk, cipészeknek mindig lesz mit javítanunk. Mint mindenben, ebben a mesterségben is vannak jobb és rosszabb idősza­kok. Most egy kicsit nehezebb, de remélhetőleg elkövetkezik majd az az idő, amikor újra fellendül a cipészmesterség.

V. N.