Orbán Viktor: Meghátrálással nem lehet eredményt elérni

2003. június 27., 02:00 , 128. szám

Az elmúlt hétvégén Kárpátalján járt Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a FIDESZ elnöke, akit munkatársunk mindenekelőtt jövőképéről, a magyar nemzettel kapcsolatos elképzeléseiről kérdezett.

– Ha a határon túli magyar közösségekben tett látogatásait figyeljük, azt tapasztaljuk, hogy gyakrabban keres fel kis közösségeket, mint jelentős tömegrendezvényeket. Fontosnak tartja, hogy eljöjjön például Akliba, és szóljon az itt élőkhöz?

– Magam is kis faluból származom, és tudom, hogy egy faluközösség számára milyen erőt adó és bátorító jellege lehet egy ritka, jelentős eseménynek. Bízom benne, hogy Akliban is hosszú évekig erőt tudnak majd meríteni abból az együttlétből, amelynek magam is részese lehettem. Persze a városokat sem kerültem el, de való igaz, hogy mindig az szúr inkább szemet, ha egy volt miniszterelnök egy pár száz lelkes településre látogat. Azt szoktam mondani, hogy mindenkire szükségünk van, egyetlen magyar sem született feleslegesen. Ha azt akarjuk, hogy a kárpát-medencei magyarság fölemelkedjék – gazdasági értelemben is –, akkor széles összefogásra van szükség. Minél többen vagyunk, annál jobb, hisz a jövőben a kis falukban élőkre is nagy feladatok, fontos szerepek várnak.

– Az elmúlt hónapokban jelentős változásokon esett át a FIDESZ. Szándékaik szerint mit jelent ez a változás a párt, illetve annak határon túli magyarsággal kapcsolatos politikája szempontjából?

– Mindezt az idő dönti majd el, mi azonban abban bizakodunk, hogy a történtek meghatározó jelentőséggel bírnak. Úgy fogalmaztuk meg a változásokat, hogy egy szövetséget hozunk létre, amely több mint párt, a hagyományos magyarországi pártoktól elütő minőséget jelent. Megpróbálunk 15-20 év távlatában gondolkodva egy olyan Magyarország létrehozásában közreműködni – beleértve ebbe az országnak nemcsak az anyagi, hanem a szellemi, lelki felemelését is –, mely Magyarország versenyképes lehet az Európai Unión belül a nálunk sokkal szerencsésebb történelmű és nagyobb országokkal szemben is. Ez óriási feladat. Ha nem akarjuk, hogy Magyarország az Unióban alárendelt szerepet játsszon, ha nem akarjuk, hogy az ország győztesekre és vesztesekre váljék ketté, akkor hosszú távon jól átgondolt kemény munkát kell véghezvinni.

– Lát esélyt arra, hogy a vízumrendszer ellenére átjárható legyen a magyar–ukrán országhatár a kárpátaljai magyarság számára?

– Egy esztendővel ezelőtt, amikor még hivatalban voltam, az Európai Unióban sikerült elfogadtatni azt az álláspontot, hogy a kárpátaljai magyarok ügye európai ügy, nem csak Magyarország belügye. A bővítési biztos akkor ígéretet tett arra, hogy az Ukrajnával folytatott tárgyalásokon erre a kérdésre külön figyelmet fordítanak majd. Remélem, hogy ez az ígéret nem porlik szét, és valóban létrejön egy olyan megállapodás az EU és Ukrajna között, amely a kárpátaljai magyarok számára a vízumkényszertől függetlenül gyors, könnyű és többszöri határátlépést tesz lehetővé.

– Ellenzéki politikusként hogyan értékeli az elmúlt évet az anyaország és a határon túli kisebbségek kapcsolata szempontjából?

– Mértéktartóan fogalmazva, nincs okunk az égig dobálni a kalapunkat. Magyarországnak volt egy státustörvénye, amelynek a lelkét az a mondat adta, amely kimondta: létezik egységes magyar nemzet. A törvénymódosításnál a kormánykoalíciós többség ezt a mondatot egyszerűen kihúzta a törvényből, visszahátrált egy már meglévő törvényszövegtől, és ezzel föladott valamit. Valamit, amit egyszer már megszereztünk. Ezt megfutamodásnak kell minősíteni. Azt kell mondanom, hogy a románokkal, a szlovákokkal, az ukránokkal és az Európai Unióval szembeni magyar nemzeti érdekképviselet ügyében csúfos vereséget szenvedtünk, és a magyar kormány egyszerűen megfutamodott. Azzal, hogy lemondtunk az egységes magyar nemzet létezésének paragrafusáról, föladtuk azt, hogy a jövőben megalapozottan léphessünk föl a magyarokat megillető kisebbségi és azon túlmutató emberi és gazdasági természetű jogok érdekében. A mai helyzetet tehát megfutamodásként tudom jellemezni, de bízom abban, hogy előbb-utóbb a hivatalban lévők is belátják, meghátrálással nem lehet eredményt elérni. Aki pedig továbbra is ezt hiszi, az valószínűleg nem értette meg jól a Kárpát-medence elmúlt négyszáz éves történelmét.

Popovics Zsuzsanna