Kereszténység

2003. július 4., 02:00 , 129. szám

Ha nem egy pap meséli el az esetet, nem merném itt leírni, annyira hihetetlennek tűnik. A nyughatatlan ferences atyát, aki már a fél világot beutazta, hogy támogatást szerezzen az óvodának és a szeretetháznak, az egyik franciaországi városban letámadta két rendőr, azonnali átöltözésre szólította fel, és elrendelték a habitus, köznyelven a csuha levételét. A motiváció az volt, hogy az öltözék sérti a más vallásúak érzületét. Megdöbbentő eset. Azt hittem, a pájszlit tépő és kaftánt szaggató Európa már a múlté, és a felnőtté vált kontinens toleranciája példa lehet az egész világ számára. Félek, hogy ez az eset nem a toleranciáról szólt, és nem is a más vallásúak megbecsüléséről. Ráadásul, sajnos, itt sokkal többről van szó, mint egy keresztény pap molesztálásáról, mert, ugye, a fejtől büdösödik a hal.

2002 februárjában ült össze először az Európai Konvent, ez egy afféle alkotmányozó gyűlés, hogy kidolgozza Európa új alkotmányát. A testület elnöke a volt francia államfő, Valéry Giscard d’Esteing. Az volt a feladat, hogy felállítsák a játékszabályokat a közösség államainak együttműködésére, kidolgozzanak valamiféle európai házirendet. Most dőlt el, milyen közös Európában fognak élni az európaiak. Kemény vita kísérte a munkát, egy mondatba foglalva az ellentéteket, az egyik lényeges kérdés az volt, bekerüljön-e az alaptörvénybe valamiféle utalás Európa keresztény voltára, és egyáltalán, szó essen-e Istenről és a keresztény értékekről. Megszületett a tervezet, és a fent említett dolgok kimaradtak belőle. Spanyolország és Lengyelország máris jelezték, hogy elégedetlenek a tervezettel.

Tény, hogy az EU létrehozása nagy vállalkozás, nem sok példa van a világtörténelemben arra, hogy alá- és fölérendeltség, valamint erőszak nélkül államszövetségek jöjjenek létre. Szerintem azonban keresztényi értékek és keresztény gondolkodás nélkül nem lesz közös Európa. Itt volt például az internacionalista eszmeiség nevében összehozott Szovjetunió, mely bizony az erőszak megszűntével annyifelé szakadt, ahány államból állt. A rokoni alapon létrehozott államszövetségek sem életképesek, lásd Jugoszlávia vagy Csehszlovákia esetét. Azt hiszem, ha a nyugati világ legnaivabb politikusának, Valéry Giscard d’Esteing-nek sikerül létrehoznia a keresztény eszmeiség nélküli államszövetségek csodaalkotmányát, akkor megérdemli a Nobel-díjat. Azonnal ki is lehet próbálni a csodareceptet, például egy Izraeli–Palesztin államszövetség létrehozásával. Tudom, ez vadul hangzik, de jó lenne, ha valaki kézen fogná a konvent elnökét, és visszavezetné a kiindulási oldalra, mert ha nem vette volna észre – a francia rendőrökkel együtt – átestek a ló másik oldalára.

Tithli