Reflexió egy „zaklatott” levélre

Levél szerkesztőségünkhöz

Tisztelt Főszerkesztő Úr !

A Kárpáti Igaz Szó 2003. július 5., szombati számában közölt olvasói levél érintettjeként kénytelen vagyok megtenni észrevételeimet az olvasóink teljesebb tájékoztatása érdekében. A „hír” sajátos jellege miatt, amely valójában nehezen viseli a hosszú kallódásokat, levelemet megküldtem minden területi magyar nyelvű lapnak, nehogy úgy járjak, mint a közölt olvasói levél szerzője.

Szakálas Máriával életemben először akkor találkoztam, amikor felhívtak a beregszászi KMKSZ-irodából, hogy egy zaklatott fiatalasszony, aki pedagógus, így a KMPSZ tagja, segítségünket szeretné kérni. Szakálas (Kenyeres) Máriát az irodán a Nasa Ukrajina beregszászi képviselője mutatta be, és ahogy elmondta, a hölgy az ő jelöltjük a 67. számú mezővári választási bizottságba. A hölgy elmondta, hogy az ő javaslatára azért keresték meg mind a KMKSZ-t, mind a KMPSZ-t, hogy nyújtsunk jogi és egyéb segítséget Szakálas Máriának, aki veszélyeztetve érzi magát és gyermekét, s a választások eredményének befolyásolása érdekében bűnbakká szeretnék tenni. Mindent elkövettünk azért, hogy a fiatalasszonyon és a gyermekén segítsünk. Helyben a sajtónak elmondottak alapján valóban úgy tűnt, hogy nem érzi magát biztonságban, s így segítettük abban, hogy a körülötte keletkezett nagy zűrzavar elcsitulásáig édesanyja mellett legyen, aki immár magyar állampolgár, és akinél a korábbi években ő maga is lakott. Mária véletlenül sodródott a választásokba és maradt itthon. Azért jött haza, mert lejárt a tartózkodási engedélye, és itthon maradt nagyszüleit ápolni. Ez alatt az idő alatt fogalmazódott meg benne, hogy szeretné életét képesítésének megfelelően a fiatalság nevelésének szentelni.

Később, a zaklatott állapotú interjúk után, nyugodtabb körülmények között készítettem vele egy mélyinterjút, ami több órás beszélgetésünk hanganyagát jelenti – ismert tudományos kutatási módszer –, azzal a meggondolással, hogy a későbbiekben segít értékelni a választások éjszakáján történteket. Az olvasói levél kapcsán elővettem a tudományos célokra szánt interjút, hogy tisztábban lásson az olvasó, mert a múló idő megszépíti az emlékeket.

Az interjú alapján elmondhatjuk, hogy Szakálas Mária tökéletesen tisztában volt saját helyzetével, azzal, hogy melyik tömörülés vagy párt képviseletében lett bizottsági tag; már csak azért is, hiszen csak akkor lehetett a választási bizottság tagja, ha saját kezű írásbeli beleegyezését a jelölő párt jegyzőkönyve mellé csatolták. Az interjúból az is kitűnik, hogy amikor a választások másnapjának éjszakáján a bezárt kapun keresztül bejutottak lakásába a beregszászi járási vezetők és felszólították, hogy azonnal menjen be velük Beregszászra, mert gondok vannak a mezővári választásokkal, ő először a Nasa Ukrajinát értesítette, s majd csak azután kereste és kérte a KMKSZ segítségét, amikor maga is úgy érezte, hogy bajba került.

Ugyancsak kiderül az interjúból, hogy csak a választási bizottság KMKSZ-jelöltjének jóhiszemű figyelmeztetésére kezdte pecsételni a szavazólapokat, ami természetesen a rutin és az ismeretek hiányának is betudható, de ez még senkit nem ment fel a felelősség alól, amit a falubéliek vele szemben később megfogalmaztak, s amit most másokra szeretne hárítani.

Szakálas Máriát nem én mentettem fel és tettem ki az állásából, hanem azok a személyek, akik most látványosan nemcsak visszahelyezték abba, hanem még igazgatónak is kinevezték. Mindnyájan emlékszünk azokra a hetekre 2002 tavaszán, amikor a választás szervezésében és lebonyolításában résztvevők nagy része sokkal hosszabb ideig volt elfoglalva a mandátumok számlálásával és újraszámlálásával, mint ahogy arra felmentést kapott munkahelyéről, de – érdekes módon – közülük csak Szakálas Máriát bocsátották el.

Azzal, hogy fölajánlottuk a KMPSZ, illetve az Apáczai Közalapítvány által támogatott szórványprogramban való részvételt számára, azaz hogy egy-két évet távol Beregszásztól, nyugodt körülmények között tölthessen gyermekével együtt, kimondottan a magyarságnak és a magyar oktatásnak szentelve életét – amit nyilatkozata szerint mindig is végezni akart –, úgy gondolom, segíteni próbáltunk rajta. Az ajánlatot éppen annak érdekében tettem, hogy megmentsem őt az önmegalázó nyilatkozatoktól, hogy megvédjem a kisebb-nagyobb bosszúktól, és nagyon sajnálom, hogy ő nem ezt választotta.

Végül: a KMTF-nek elnöke vagyok, nem pedig tulajdonosa, s arra vállalkoztam, hogy annak érdekeit képviselem, fenntartását és működését az alapító okiratnak, a működési szabályzatnak és a hatályos törvényeknek megfelelően irányítom, így nem hozhatok létre önkényesen testre szabott állásokat, illetve egy-egy állás betöltésénél mindig figyelembe kell vennem a szakmai és törvényi előírásokat.

Beregszász, 2003. július 7.

Dr. Orosz Ildikó