Hét nap, 500 kilométer kerékpáron

Rákóczi Kerékpáros Emléktúra

Becsülettel megállták helyüket a július 7–13. között zajló Rákóczi-emléktúra résztvevői, akik múlt vasárnap percre pontosan gördültek be Tiszaújlak központjába és vettek részt a Turul-ünnepségen.

A KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szer­vezete által meghirdetett és szervezett emléktúra 16 akna­szla­­ti­nai, 4 té­csői, 3 be­regsomi, 2 viski résztvevője július 7-én, hét­­­főn startolt rövid ünnepi ceremóniát kö­vetően az aknaszlatinai bányamúzeum elől.

A csapat Visken fél hektó bográcsos el­fogyasztásával „merített erőt” a további úthoz, majd a következő napokban a kerékpárosok hol tikkasztó hőségben, hol hideg esőben, szélben gyűrték a kilométereket, és tették tiszteletüket vidékünk II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez és az általa vezetett szabadságharchoz kötődő emlékhelyein. Útjuk első felében koszorúztak az égermezői Rákóczi-forrásnál, a dolhai Turul-emlékműnél, megtekintették a dolhai csatamezőt, tiszteletüket tették a Szolyvai Emlékparkban. A túra legnehezebb, „golgotai” szakasza csütörtökön a Vereckére vezető útszakasz volt, ahol buzdításképp Tokár Károly (Katyó) túravezető – ultramaratonista címéhez méltón – futva vezette fel a csapatot a Vereckei-emlékműhöz. Itt népes „fogadóbizottság” – a Beregszászi Kölcsey Nyári Akadémia kirándulói – lelkesítette és üdvözölte a bringásokat, majd a naplementében bíborba borult torzónál közösen elénekelték a Szózatot.

A túra következő állomása Munkács, Beregszász, Mezővári, Cset­falva, Sa­lánk és végül Ti­sza­újlak volt. A ti­sza­új­laki Esze Ta­más-emléktáblánál az ünnepre gyűlt közönség hangos ovációval fogadta a túrázókat, akik részt vettek az ünnepi felvonuláson és díszőrséget álltak a Turul-emlékműnél. A dél­utáni juli­á­lison azu­tán a csa­pat min­den tag­ja ün­nepélyes keretek között átvehette a KMKSZ névre szóló emléklapját.

– Utunk során nagyon sok kedves emberrel ismerkedtünk meg, akik úgy fogadtak bennünket, mintha valami rendkívülit hajtottunk volna végre – mondja a túra történéseit summázva Katyó. – Valóban rendkívüli volt ez a hét abban az értelemben, hogy véghez tudtuk vinni, amit vállaltunk, hogy a résztvevők közül 12-től 62 éves korig mindenki bírta egészséggel, szuflával, akarattal. Ugyanakkor több százan fogadtak bennünket utunk során barátjukká, jó ismerősükké. A legszebb élmény mégis a vasárnap reggeli tiszaújlaki finis volt, amikor mindannyian szívszorongva figyeltük a Tisza-híd túloldalán felbukkanó turulmadarat. A csapat nevében hadd fejezzem ki köszönetemet mindazoknak, akik szervezték, segítették utunkat, azoknak, akik megosztották velünk hajlékukat és étellel, jó szóval erősítettek, lelkesítettek bennünket.

A túrázók megfelelő „energiaszintjéről” ifj. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke és az egyes állomások helyi KMKSZ-alapszervezetei gondoskodtak.

-nagy-