A motorkerékpár mint szenvedély

Egy szelíd motoros Nagyszőlősről

Talán nem tévedek, ha feltételezem, hogy mindenki látott már motorost. De szenvedélyes motorossal, azt hiszem, csak keveseknek akad dolga. Valójában a motorosok világa meglehetősen idegen a hétköznapi ember számára, sokan talán tartanak is tőlük egy kicsit. Magam is így voltam ezzel mindaddig, amíg meg nem ismertem a nagyszőlősi Homoki Ádámot (eredeti foglalkozása asztalos), akiről bátran állíthatjuk, hogy a motor a szenvedélye.

A szerelem úgy 15 éve kezdődött. Kezdetben még csak egy Kárpátija volt, később egy Izs–49-est és végül egy Dnyeper MT–1036-os motort tudhatott magáénak. Az utóbbit évről évre fejlesztgette, alakítgatta, mígnem az eredmény a felvételen látható gyönyörű, Harley David­son­hoz hasonló chopper lett (chopper – lehetőleg magasított kormány, osztott kétemeletes ülés, nagy átmérőjű, keskeny első és hátul vastag, kisebb kerék). Ezt a csodát egy kéthengeres, 650 cm3-es boxer­motor hajtja, melynek teljesítménye 36 lóerő. A „szovjet Harley” vagy a „Kelet Harley-ja” Ádám szíve csücske lett, úgy érezte, elért egy olyan szintre, hogy a nagyközönség előtt is bátran bemutathatja alkotását.

Így azután 2001-től rendszeresen részt vesz a különböző magyarországi rendezvényeken, amelyeket a hozzá hasonló motorosok számára szerveznek. Első alkalommal 2001-ben, az Eger melletti Sirokon, egyelőre megfigyelőként volt jelen az ország egyik legnagyobb ilyen rendezvényén. 2002. május 25-én azután a szegedi motorkiállításon és motorszépségversenyen elnyerte a zsűri díját, ami egy 20 ezer Ft értékű tetoválás volt, és a közönségdíjat is magáénak tudhatta. Még ugyanazon év júliusában a kisújszállási X. Nemzetközi Motoros Találkozón „hordógörgetés kézzel” kategóriában szerezte meg az első helyet. 2003. április 5-én a VII. Motoros Show-n és Börzén, amit a Devils MC rendezett a budapesti Petőfi Csarnokban, chop­­per kategóriában ért el első helyezést, ami a Baathory Pic­tures 100 ezer forint értékű air­brush design-festése volt. Másnap a Budapest Campona bevásárlóközpontban a börze legszebb egyéni elképzelés szerint megépített motorkerékpárja díjat is elvitte. Hát valljuk be, ez nem semmi! „Az, hogy nyerek, ösztönöz és erőt ad a továbbiakban, még ha sok is az irigyem” – vallja erről Ádám.

Motoros bandája nincs, mondja, mert „általában mindenki megvan úgy ma­gá­ban” Kárpátalján. Jól ismerik egymást, de klubot nem szerveztek, mert ahhoz anyagiak is kellenének. „Magyarországon például már vannak 20 éve működő klubok, ahol a cél egymás segítése a bajban, a fegyelmezett viselkedés (például az utakon). Na, ez nálunk hiányzik. Szoktak ugyan kisebb „találkozók” lenni Huszton, Técsőn és Ungváron, valahogy mégsem olyan a hangulat, mint amilyenre az ember számít” – csóválja a fejét. Így vagy úgy, azért évente megemlékeznek egy ungvári balesetben elhunyt motoros társukról.

Sajnos motorosunk nemrég arra kényszerült, hogy megváljon gépétől. Mint mondja, olyan érzés volt, mintha a fél karját veszítette volna el. Azonnal érezte, nem jól van ez így, nagyon hiányzik a gép, ezért máris tervbe vette egy új, a korábbinál is jobb és szebb motor elkészítését. Hiába, ilyen a szenvedély!

Makó András