Széroták

Olvasom az egyik újságban, hogy egy amerikai néger színész kifehérítette magát, eltűnt a feketeség a bőréből, olyan fehér lett, mint a lőcsei fehér asszony bokája. Már tovább akartam lapozni, amikor, mint Newton a fa alatt, vagy Archimédesz a fürdőkádban, én is egy szemvillanás alatt fedeztem fel a határon túli magyarság nagy lehetőségét. Sorsunk jobbra fordulásának titkát adta kezembe az amerikai néger színész, mert ugye mi hátrányos helyzetben vagyunk reggeltől estig. Barátom édesanyja a kórházban egy hétig nem tudott az orvosokkal kommunikálni, a színmagyar településről katonának behívott ifjú nem érti a vezényszót, tehetetlenkedik, társai gúnyolják – mi ez, ha nem hátrányos helyzet? De hát nem kell ezt bizonygatni, elég egyetlen adat: ezer magyar közül feleannyinak sincs felsőfokú végzettsége, mint a velünk együtt élő más nemzetiségűeknek. Sajnos ezt a hátrányos helyzetet nem ismeri el a világ, azt gondolom, azért, mert nincs külsőleg megnyilvánuló jele. Ha Magyarországon a csak magyarul beszélő Bogár Jóska szidja a rendőr anyját, azt a rendőr tűri, mert ha leakasztana egy pofont, abból nagy baj lenne, megjelenne az ombudsman, az esélyegyenlőségi miniszternő, kiszállna az emberjogi bizottság, és a sajtó diszkriminációt meg Isten tudja, mi mindent kürtölne világgá. Az ügyet nemzetközi fórumokon tárgyalnák. Ugyanakkor a Bogár Jóska szomszédját, Varga Janit, akinek ugyan fehér a bőre, de semmiben sem különbözik a szomszédjától, őt bánthatják a rendőrök, meg akár Bogár Jóskáék is, őt nem védi meg senki. Ilyen az emberi gondolkodás: ha valaki sántít, azt sajnálják, de a skizofrént, a lelki beteget kigúnyolják, nem hiszik, hogy beteg. És itt álljunk is meg, mert eljutottunk a határon túli magyarság problémájának a megoldásához. Ha a négernek sikerült kifehéríteni magát, nekünk is sikerülni fog feketére pácolni magunkat, és akkor már hivatalosan is bőrszínünk miatt hátrányos helyzetűek leszünk, akkor aztán nevet is változtathatunk, a Romániában élő székelyekre való tekintettel – mégiscsak ők vannak a legtöbben – szérotáknak fogjuk hívni magunkat. Ez a név azért is jó, mert szláv nyelveken a szérota árvát jelent, ami sajnos nagyon is ránk illik. Ha a magyar állam segít a festékkérdést megoldani, további támogatásra már nem is lesz szükségünk, a világ rokonszenve és segítsége velünk lesz. Megszüntetjük a mindenféle magyar érdekvédelmi szervezeteket, úgy sincs sok haszon belőlük, megalakítjuk a közép-európai Szérota Nagy Tanácsot, s ha valami problémánk lesz, Strasbourgig meg sem állunk. Ha pedig valaki veszi magának a bátorságot, és lemagyaroz minket, színes bőrű szérotákat, az megnézheti magát, mert ezzel magára vonja az antiszérotizmus vádját, ami nem lesz bocsánatos bűn sem Európában, sem a világban.

Szérota testvéreim, fel a fejjel! Most tartsatok ki egy rövid ideig, míg még magyarok vagyunk, nemsokára színes bőrű széroták leszünk, és akkor a huszti polgármesternek nemcsak a magyar iskola bezárásától megy el a kedve, de az élettől is, mert Ukrajnának majd nemzetközi fórumokon kell tisztáznia magát az antiszérotizmus vádja alól. És egyáltalán, hogy lehet Európában egy antiszérota ember polgármester? A festéknek már utánanéztem, a feketével problémák vannak, de, gondolom, nem baj, legyen sárga, csak minél hamarabb.

Tithli