Buda Ferenc: Tiborc tűnődik
Fura egy fordított világ ez:
az lesz vátesz, aki lóvá tesz,
sztár a zsivány, mester a kontár,
a cinkolónak piros pont jár,
szajhákon csillámlik a flitter,
sarzsihoz jut sok kósza ritter,
s vélvén magát vezérhajónak,
vígan feszít vizen a hólyag.
Prókátorok, hamis parasztok
mérik a pórnépnek a snapszot:
„Igyatok csak, danoljatok hát!
(Fő az, hogy mi tartsuk a kottát.)”
Kinek kabaré, kinek kínpad –
színváltozás: forog a színpad,
s játszván jó gázsiért akármit,
hazudnak, hogy hasad a kárpit.
Ál-király, mű-Bánk, mű-Petur bán
folyton csak a zsebünkbe turkál,
mind-mind a köz javát kívánja,
akár a tíkokét a kánya.
Hiteleznek és szavatolnak,
hív jobbágyuk leszesz maholnap,
s mielőtt még adnád dedóba,
kölykedet is viszik adóba.
S múlnak az évek, mint a percek,
rajtunk nem könyörül a Herceg,
így tehát, testvér, mi: Tiborcok
húzzuk összébb a gatyakorcot.
Drámairodalmunk egyik legnagyobb alkotására, Katona József Bánk bán című darabjára épül Buda Ferenc verse. Arra az 1815-ben elkészült műre, melyet először csak legnagyobb tragédiaköltőnk halála után három évvel, 1833-ban mutattak be. Ez a mű olyan – az 1200-as évekből való – történelmi témát dolgoz fel, amely kiválóan alkalmas annak érzékeltetésére, hogy a magyarság sorsa idegenek kezében van. A dráma arra is rámutat, hogy az ország elszegényítése kiknek a bűne, hogy az idegen szívűek számára milyen fontos az erkölcsi züllés előidézése.
Tehát évszázadok távolából jön elő Tiborc, az egykori jobbágyság képviselője, és válik a XXI. század magyarságának a szószólójává. A legújabb kor eszközeivel megvalósuló ámítás, szédítés, butítás, erkölcsi alásüllyesztés és a mindezek nyomában járó szegénység kényszeríti őt megszólalásra. A versben könnyen fölfedezhetjük korunk igen hangos politizálásának és közéletének a jellegzetességeit, az egész magyarság megnyomorítására törő álságot. És nincs, aki megoldaná a helyzetet: csak „mű-Bánk, mű-Petur bán” vesz körül bennünket...
Penckófer János