Trolibusz helyett színpadra „szállt”

Gergely Róbert Beregszászban

A hétvégén Beregszászban vendégszerepelt Gergely Róbert énekes-színész. A mindig jól öltözött és kitűnő hangú előadó remek koncerttel debütált Kárpátalján. Kérésünkre exkluzív interjút is adott a Kárpátalja olvasóinak.

– Mikor derült ki, hogy énekes-színész válik belőled, illetve milyen felnőttszerepbe álmodtad magad gyerekként?

– Budapesten születtem, ahol akkoriban a troli volt a legkorszerűbb jármű. Kisgyermekként mindig csodálattal néztem, miként „bűvöli” a keréknagyságú kormányt a trolibuszvezető bácsi. Külső-zuglói gyerekként soha eszembe nem jutott a színpad világa, arra gondoltam, hogy nekem pontosan megfelel majd a BKV egyik járata.

– Ennek ellenére azon kevesek közé tartozol, akiket elsőre felvettek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára…

– Még iskolásként részt vettem egy szavalóversenyen, ahol jó helyezést értem el. Volt osztályfőnököm, Kerényi Imre, aki jelenleg a Madách Színház igazgatója, ekkor megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a színészethez? Így kerültem végül a színművészetire.

– Gergely Róbert – énekes vagy színész?

– Ilyen sorrendben. Énekes-színésznek tartom magam. Nagy szerencsém volt, hogy a főiskola után olyan színházba kerültem, ahol mindig szólt a zene. Azóta is nagyon jól érzem magam ott, ahol szerepe van a muzsikának.

– Milyen darabokban láthat manapság a közönség?

– A Vidám Színpad Anna csak egy van c. produkciójában, illetve nemsokára a Madách Színházban felújításra kerülő Chicago c. musicalben. Ezenkívül vannak állandó budapesti és vidéki fellépéseim. Nincs viszont állandó munkahelyem, mindenütt vendég vagyok. A vendégség előnye, hogy barátokat lehet szerezni, és ahol csak lehet, szerzek is. Fontosnak tartom, hogy az embernek legyenek olyan barátai, kollégái, akikkel egy-két évnyi kihagyás után is lehessen szórakozást, munkát újrakezdeni ott, ahol korábban abbahagytuk.

– Nemrég sikerrel debütáltál a „Kedvenc mesék” című meselemezzel is. Hogy is van ez?

– Ennek az a története, hogy egyik este, amikor újfent megcsömörlöttem a fő műsoridőben sugárzott valóságshow-tól, találomra elővettem egy mesekönyvet és elkezdtem mesélni a kamasz fiamnak és barátjának. ők már tizenéves kiskamaszok, és először ciki volt számukra a mesehallgatás, de a mese hatalma végül legyőzte ellenállásukat. Életre keltette bennük mindazt, ami minden emberben ott van: a gyermeki pajkosságot, az érzékenységet, mert a mese birodalma kortalan és minden embert képes elbűvölni. Természetesen zene is van a lemezen. Nagyszerű barátom, Kocsák Tibor zenésítette meg és hangszerelte az általam választott klasszikus meséket.

– Miként fogadtad a Kárpátaljára szóló meghívást?

– Örültem neki. Jártam is­ko­­­lá­ba, tudtam, hol van Beregszász, nem kellett elővennem a tér­képet. Korábban is voltak már ide szóló felkéréseim, de valahogy sosem jött össze a dolog. Ami számomra meglepő: viszonylag rövid idő alatt leértünk Bu­dapestről. Látva, mennyien vol­tak kíváncsiak a koncertre, még inkább örülök, hogy itt lehetek.

– Milyen dalokat hoztál?

– A szokásos koncertválogatással készültem, annyi különbséggel, hogy két frissen felvett dalt is hoztam, mintegy „közönségpróba” gyanánt. Ezeket a dalokat nemsokára az M 1 NÉVshowR című műsorában láthatja és hallhatja a nagyközönség.

– Ma este is elegáns vagy. Ez fontos a számodra?

– Ez nem kérdés, ma már alapkövetelmény a korrekt megjelenés. A televízió, az internet, az egész világ afelé halad, hogy az emberek minél szebben és jobban élhessenek. Mindezért rengeteget kell még tenni, többek között azoknak is, akik színpadra állnak. Meggyőződésem, hogy nagyon sok ember fogékony a jó ízlésre, a lelki tisztaságra, akik igénylik, hogy legyenek előttük példák, etalonok.

-zsuzsa-