Borbély Szilárd: [Westend – Westkreuz]

Az őszutón a levelek zizegnek, ahogy járok a Tiergartenben,

elfelejtem. Hát így van ez. Azt mondják, ilyenkor aludni kell.

Vitaminokat szedni, gőzbe járni, nem nézni tévét. Csak elalvás

előtt. Sok zenét hallgatni, mert megnyílik a fül. Óvatosan

utazni, hogy visszatalálj. Hogy fájjon a szív, ahogy az S-Bahnon

csuklik le a fej alvás közben. Ez ismétlődik ütemesen, meg

kint a sötét. Eltűnnek a fények, ahogy elmarad Westkreuz,

kelet felé tartunk. Egy-két gyerek mindig játszik az utasok

között, ilyenkor télen is, a repülőkön is. Pedig mindenki dolgozik:

olvas, telefonál, notebookon pötyög. Fáradt, kulturált arcok

többnyire. Kifogástalanul kötött nyakkendő, vasalt ing, dezodor,

márkás órák, pecsétgyűrűk. Csupa esetlegesség szervezi

a rendet. A születés zavart okoz. Ezt nem mondják, hisz a halál

szabályozhatóbb. Ülni a meleg kocsiban, nézni a deres fákat,

a havat, fényeket, a város üres, halott tereit. Ahol áthaladsz.

„Csupa esetlegesség szervezi a rendet” – idézhetnénk a költemény egyik gondolatát úgy, hogy közben azt az egész versre kiterjesztjük. Mert azonnal feltűnik, hogy mennyire különféle, sokszor egymástól egészen távolra eső dolgok kerülnek itt költeményformáló helyzetbe. Hirtelen még azt sem értjük pontosan, most őszutóban jár a versbeni beszélő, avagy mégsem. Amikor egyértelművé teszi, mert azt mondja, „ilyenkor télen”, s „ülni a meleg kocsiban, nézni a deres fákat, a havat”, még akkor is bizonytalanul ellebeg a megértésnek ez a fontossága.

A cím szerint sem az évszak a fontos itt. Egy egészen sajátos berlini hangulat részesévé tesz a költő. Ezt a Tiergarten, az S-Bahn segíti, de rájövünk, hogy ez sem a leglényegesebb, hogy ez sem jelenti a költemény magvát. A kor és a civilizációs jellegzetességek legalább akkora súlyt kapnak itt, és legalább akkora teret foglalnak le benne, mint a „berliniség”. Mennyire jellemző, hogy az olvasás, telefonálás is a munka kategóriájába tartozik, akárcsak a notebookon való „pötyögés”. De ugyancsak ehhez fogható az is, hogy „mondják, ilyenkor aludni kell. Vitaminokat szedni, gőzbe járni, nem nézni tévét.”

És mégis a „csupa esetlegesség szervezi a rendet” mondat utáni gondolat állít meg a leghosszabb időre. Mert nagyon merész meglátás ez: „A születés zavart okoz. Ezt nem mondják, hisz a halál szabályozhatóbb.”

Penckófer János