„A jónak kaláccsal, a rossznak virgáccsal!”
December 5. – Szent Miklós napja
A hétvégén minden gyermek tisztára suvickolja legnagyobb pár cipőjét-csizmáját, ablakba, ajtó elé rakja, és nagy izgalommal várja az ajándékosztó Mikulást. De honnan is ered ez a régi hagyomány, szokás?
Szent Miklós a keleti és a nyugati egyházban egyaránt az egyik legnépszerűbb szent, a nevéhez fűződő legendák nyomán alakult ki a Mikulás figurája. Egyebek közt a pékek, gabonakereskedők, halászok, diákok, eladó lányok patrónusaként tisztelték.
Életéről nem maradtak fenn történelmileg hiteles dokumentumok. Valószínűleg a kis-ázsiai Myra városának püspöke volt a IV. században. Miklós püspök közismert nagylelkűsége és kedvessége számtalan legendának adott alapot. Legismertebb az a történet, amikor a Szent három szegény lánynak az ablakán arannyal teli erszényt dobott be, hogy elszegényedett apjuk tisztességgel ki tudja házasítani őket, és ne kelljen a nyilvánosházba menniük.
Középkori diákhagyomány volt az aprószenteknapi püspökválasztás, ami később áttevődött Szent Miklós-napra. Az ünnep előestéjén Miklós püspök kíséretével együtt betér a házakba, és vizsgáztatja, imádkoztatja az ott talált gyerekeket, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza, vagy virgáccsal fenyíti őket. A fenyítést néha az ugyancsak vele járó ördög végzi.
A reformáció után az európai protestáns országok közül csak Hollandiában éltek tovább a Miklós-legendák, Sinterklaas név alatt. A holland bevándorlók ezeket vitték magukkal az amerikai gyarmatokra a XVII. században. Itt lett a Sinterklaas-ból Santa Claus, Miklós legendái pedig összemosódtak az ősi skandináv mesék öreg, jóságos varázslójának történetével, aki a rakoncátlan gyerekeket megbünteti, a jókat pedig megajándékozza.
Sz. Z.
A holland Mikulás
Hollandiában már november elején megünneplik a Spanyolország felől behajózó Mikulás megérkezését. Idén több mint 45 000 gyermek vett részt a fogadóünnepségen.
Érdekes helyi szokás, hogy a nagyszakállú elmaradhatatlan krampuszai – akiket Fekete Péternek hívnak –, szerte az utcákon, köztereken rajtaütésszerűen „megtámadják” a gyerekeket és elveszik valamely holmijukat. A játéktól, cumitól, cumisüvegtől „megfosztott” gyerekek persze legtöbbször bömbölnek, a krampuszok pedig ajándékédességgel igyekeznek kiengesztelni őket.
Hollandiában ugyancsak figyelemreméltó jelenség a Mikulás-járás idején rendezett lomtalanító vásár. A holland emberek ilyenkor házaik elé rakják megunt használati eszközeiket, egyéb tárgyaikat, vagy a gazdaságban megtermelt fölös élelmiszereket, gondosan feltüntetve azok pénzbeli értékét. A „vásárlók” aztán egy erre a célra szolgáló tálba, nyitott dobozba rakják a kiválasztott „áru” ellenértékét. Mindeközben senki nem vigyázza sem az eladandó holmit, sem a már összegyűlt pénzt. Ezt csináljuk utánuk!
