Gyurkovics Tibor: Széchenyi-szobor a bokorban
A bokrok között bujdokolsz mint régi-régi dal
csak Kossuth mondta hogy te vagy a legnagyobb magyar
azt hiszem azt is gúnyosan de bizonyítani
ezt nem lehet így megmaradt a rang az isteni
Itt vetted el Crescenciát a templomok tövén
zsinórosan és boldogan a lépcsőn följővén
három gyereknek anyja volt s te is Carolinán
már túljutottál s Kossuthon s talán nem egy vitán
S magán talán egy kicsit a neuraszténián
mi kialakult benned a rossz emberek mián
de mikor hintód áthaladt az áradó Dunán
csak levetetted magadat ahogy egy indián
de tested mégis fönnmaradt vittek Döblingbe be
hogy vállad mint a zsákokat sok gondod letegye
végül is görnyedtél hiún a sakktáblákra le
akárhogy játszottál a súlyt soha nem tette le
Itt vagy most bronzba öntve mint magányos ágyúcső
futólag pillant csak feléd a sok járókelő
de tudja hogy az igazi és az előkelő
férfi ha nincs ellenfele – inkább magára lő.
Gyurkovics Tibor verse majdhogynem számba veszi Széchenyi István életének legfontosabb állomásait, eseményeit. Ezek között kétségkívül az egyik legfontosabb az, hogy Kossuth Lajos nevezte őt a legnagyobb magyarnak, valamint az, hogy Döblingben, ebben a Bécs melletti idegszanatóriumban hogyan tudott teljes életet élni; sőt módfelett befolyásolni az 1848/49-es szabadságharc utáni politikai helyzetet. A Széchenyiről szóló film, a Hídember is kiválóan eligazít „a legnagyobb magyar” életének alakulásában, de a további tájékozódáshoz Németh László drámája, valamint a róla szóló esszéregénye az, ami elengedhetetlen. Ez utóbbiból megérthetjük, mi a lényege ennek a nagyszerű életútnak.
Gyurkovics Tibor versének utolsó szakaszában Széchenyi szobra, a „magányos ágyúcső” az, ami jelképessé válik. Különösen az öngyilkosság gondolatában az. Ha a magyarság ebben a nagyszerű példaéletben nem önmaga felemelésének a lehetőségét kívánja látni, hanem politikai maszatolások színterévé teszi azt, akkor valóban önmagára céloz a „magányos ágyúcsővel”. Amit közösségként elveszítünk, személyenként még kevésbé tudjuk megszerezni.
Penckófer János