„Az otthoniak furcsállták, hogy szerzetesnek álltam”

„Segítő szeretettel testvéreimért”

A roma származású, 24 éves Póvpa Valér ferences szerzetesnek készül. Jelenleg elsőéves fogadalmas a Szegedi Ferences Kolostorban, emellett szerzetesi ruhában járja a cigányközösségeket és hirdeti Jézus megváltó szeretetét. Mi a beregújfalui cigánytáborban találkoztunk vele, ahol rendtársával együtt hol vesszőkosár- és gyékényfonást tanult, hol Isten igéjét hirdette.

– Még gyerek voltam, amikor a viski cigánytáborban először megjelentek a barna csuhás ismeretlenek – kezdi történetét Valér. – Mi, gyerekek azonnal körbevettük a fura ismeretleneket, akikről kiderült: segíteni jöttek. Majnek Antal atya, akkori viski plébános vezetésével látogatásaik rendszeressé váltak, és hamarosan közösségi ház épült a táborban. Oda jártunk misére, hittanórára, ott tanultam meg írni-olvasni. Nagy hatással volt rám a szerzetespapok emberszeretete, odaadása, elszántsága. Mindig azon töprengtem, hogy vajon miért teszik, amit tesz­nek?

– Megtaláltad a választ?

– Azt hiszem, igen. Hit­ték, hogy többre vagyunk érdemesek, többre vagyunk képesek. Szerették volna, ha mi is hisszük ezt és változtatunk életünkön. Amint ezt megértettem, komolyan nekiláttam a tanulásnak. Antal atya segítségével elkerültem a Csík­somlyói Kisegítő Iskolába, ahol kitanultam a cipészszakmát. Később elhatároztam, magam is követője leszek Assisi Szent Ferenc utódainak, és jelentkeztem ferences szerzetesnek. Tavaly tettem le a szerzetesi fogadalmat. Jelenleg a Szegedi Ferences Kolostor tagja vagyok, és teljes odaadással készülök a teológiai felvételire.

– Hogy kerültök Beregúj­faluba?

– Rendtársammal, Előd testvérrel járjuk Kárpátalját, igyekszünk felkeresni minél több cigánytábort, hogy felmérjük az ott lakók életkörülményeit, és hittanfoglalkozásokat tartsunk számukra.

– Tapasztalatok?

– Most nekem is módomban áll megtapasztalni, milyen nehéz lekötni a cigány kultúrájú emberek figyelmét, hogy sajátos életmódjuk, életfelfogásuk mennyire eltér az elfogadott közösségi normáktól. A megismert emberek hol bizalmatlanok, hol nagyon barátságosak voltak, jellemzően inkább a fiatalok érdeklődését sikerült felkelteni az általunk képviselt értékek iránt. Az otthoniak persze furcsállják, hogy szerzetesnek álltam, ahelyett, hogy családot alapítottam volna és „rendes” cigányéletet élnék.

– Valóban, hogyan tovább?

– Célom megmutatni, hogy érdemes tanulni, érdemes „valakivé” lenni. Küzdeni kell, kérni az Úristen segítségét, és akkor nem marad el az eredmény. Ha azután elöljáróim is jónak látják, idővel szeretnék visszatérni szülőföldemre, és véghez vinni a rám bízott feladatot.

-lia-