„Karácsonykor minden ma­gyar családot felkántálunk”

2004. január 2., 09:00 , 155. szám

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Taracközi Alapszervezetét Fülöp Mária elnök mutatja be, aki férje nyomdokaiban járva nagy odaadással szervezi, fogja össze a valóban maroknyi helyi magyarságot.

– Amikor megalakult a kul­turális szövetség, férjem, néhai Fülöp János, a tagok rész­vételével egy énekkart is szervezett. Bár nem mindenki értette a magyar nóták, dalok szö­vegét, együtt mégis kitűnően énekeltek. Fellépéseikkel bejárták fél Magyarországot. Miután férjem meghalt, én fogtam össze a kis csapatot, s menyem, Fülöp Viktória vezeti a dalárdát. Az alapszervezet 106 tagot számlál, magyar igazolványt kb. ugyanennyien igényeltek. Kevesen beszélnek jól magyarul, a vegyes házasságú családokban jellemzően már csak az idősek anyanyelve a magyar.

– Az Aranyősz Nemzetközi Kórustalálkozón a fel­nőttek kórusa mellett idén is nagy sikerrel szerepeltek a taracközi gyerekek. Őket ki tanítja magyarul verselni-énekelni?

– Korábban működött a vasárnapi iskola. Ebben a tan­év­ben – azt mondják – nincs pénz, így szeptembertől megszűnt ez a fajta szervezett oktatás. Én három gyermekemet, tíz uno­kámat tanítottam meg magyarul írni-olvasni, de sokan nem tud­ják egyedül írástudóvá nevelni családjuk fiataljait.

– Milyen rendszerességgel járnak össze?

– Havonta tartunk kisebb-nagyobb összejöveteleket. Énekelni nálunk szoktunk, ha ünnepelnivalónk is akad – születésnap, egyéb jubileum –, olyankor egy kisebb kávézó is megteszi. Kedves hagyományunk, hogy karácsonykor valamennyi magyar csa­­ládot felkántáljuk. Azokat is, akik egyébként már nem is nagyon beszélnek magyarul. Az én kedvencem a „József és Mária nagy útra indultak” kezdetű ének.

– Az alapszervezet 2003-ban emlékművet is avatott…

– Régi adósságunkat törlesztettük, amikor ősszel a helyi temetőkertben kegyeleti emlékművet állítottunk a Taracközről elhurcolt magyar férfiak tiszteletére. Községünkből négyen haltak oda, köztük Zseltvai Ferenc, akkori helyi görög katolikus pap. A költségeket mi magunk álltuk, a munkálatokban közvetlenül Sütő László alapszervezeti tag volt segítségemre, akinek édesapja lelte halálát valamelyik sztálini lágerben. Örülök, hogy ezentúl nálunk is lesz hol gyertyát gyújtani, imát mondani az áldozatokért.

-farkas-