Egy maroknyi református magyar a végeken

Tízéves a bilkei református templom

Egykoron nagy számban éltek magyar reformátusok Ilosván, Bilkén és Dolhán is. Sa­ját templommal, parókiával ren­delkeztek, élő, virágzó gyülekezeti élet folyt. Az utókor számára megmentett bilkei harangon és kelyhen az 1635-ös dátum és a következő felirat szerepel: „Lipcsei György adománya. Isten dicsőségére”.

A bilkei templomot a parókiával együtt 1975-ben romboltatta le az állam, helyére klinikát építettek. Erre a sorsra jutott az ilosvai és a dolhai református templom is. Tíz évvel ezelőtt azután Orbán Sándornak, a bilkei református gyülekezet gondnokának kezdeményezésére új templom építésébe kezdtek a helybéliek, s minden nehézség ellenére a régi templom helyétől mintegy 200 méternyire, az erdészeti hivataltól kapott telken, holland és magyar segítséggel felépítették jelenlegi kilencven férőhelyes, modern kis templomukat.

Igaz, időközben megfogyatkozott a gyülekezet, mára mindössze öt református család maradt Bilkén. Ilosván nem is építették újra a régi templomot – nincs már kinek, elfogytak a hívek, mondják. Az a nyolc református, aki ma a járási székhelyen lakik, így kénytelen Bilkére utazni az istentiszteleti alkalmakra. Bilkén azonban a helyiek az ilosvaiakkal együtt is csak ünnepi alkalmakkor gyűlnek össze húsznál többen, tudtam meg Hánykovics Leonárd helyi lelkipásztortól. Az elmúlt egy évben, amióta a községben teljesít szolgálatot, a legnépesebb alkalommal, az ukrán hívekkel együtt is csupán 93-an gyűltek össze a templomban. Ilyenkor természetesen két nyelven folyik az igehirdetés. A bilkei ezért ma már hivatalosan missziós gyülekezetnek számít, s a tiszteletes egyik fontos célja az, hogy református hitre térítsen ukrán anyanyelvű fiatalokat is – ez az egyetlen módja ugyanis annak, hogy hosszú távon is megmaradjon ez a legkevesebb 368 éves gyülekezet.

Pedig sok magyar eredetre utaló vezetéknévvel találkozhatunk Bilkén. Mára azonban ezek az emberek mind nyelvi, mind vallási szempontból asszimilálódtak a többségben lévő ruszinsághoz. Ezt a folyamatot próbálta megfordítani a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), amikor három évvel ezelőtt a szórványprogram keretében beindította a magyar nyelv oktatását Bilkén. Egy lelkes helybéli házaspár, Gogola István és Elvira vállalta a helyi gyerekek magyarra tanítását a vasárnapi iskola keretében. A helyi magyarság létszámához képest meglepően sokan akartak magyarul tanulni, s ma, a kezdeti lelkesedést törvényszerűen követő lemorzsolódás ellenére is 35 hallgatója van a vasárnapi iskolának, akik magyar nyelvű műsoraikkal rendszeres résztvevői a legkülönbözőbb rendezvényeknek, táboroknak, találkozóknak, ahol magyar környezetben ismerkednek a magyar nyelvvel és kultúrával. Március 15-i műsorukkal például nagy sikert arattak a Nagy­beregi Líceumban, november 30-án pedig színvonalas műsorral rukkoltak elő a Kárpátaljai Református Egyházkerület Tanügyi Bizottsága által szervezett bilkei szórványtalálkozón. Annak ellenére, hogy ilyen látványos eredményeket tudnak felmutatni, veszélybe került a magyar oktatás jövője a településen, tudtam meg Gogola Istvántól. Mint elmondta, ha a KMPSZ huzamosabb ideig nem kap támogatást a szórványprogramra, megszakadhat ez a példátlan kezdeményezés.

B. Zs.