Ötven éve szeretetben, békességben

Aranylakodalom Mezőkaszonyban

Ötven évvel ezelőtt, december 23-án tartotta esküvőjét a Párászka házaspár, akik a családi kötelezettségek mellett a pedagógusi pályán is helyt álltak. Az évek során Emil bácsi tanítványai számos sportversenyen vettek részt és értek el kiemelkedő sikereket, s Ági néni diákjai is sok szép eredményt tudhattak magukénak.

A pedagógus házaspár jóban, rosszban kitartott.

– A mi találkozásunkról egy kisebb regényt lehetne írni – meséli Ági néni, aki a tanítás, gyermeknevelés mellett mindig nagy gondot fordított a háztartásra. – Én Bereg­újfaluban tanítottam, Emil pedig Nagy­be­regen. Az egyik járási nyílt órán ismerkedtünk meg, szerelem volt első látásra. Aztán némi üröm vegyült az örömbe, mivel Emil komolyan megbetegedett, így a házasságkötésre csak 3 évvel később kerülhetett sor, de én hűségesen kitartottam mellette. 1953. december 23-án Kígyóson kötöttünk házasságot, mivel akkor én ott tanítottam, Emil pedig a beregszászi sportiskolában dolgozott. Egy év múlva áthelyeztek minket ide, Mezőkaszonyba, ahol a férjem gazdasági vezetőként, én pedig pedagógusként dolgoztam. Aztán itt alakítottuk ki a családi fészket is. Két fiunk született: György és Emil. A gye­reknevelés és munka mellett mindketten magánúton végeztük el az egyetemet. Nem volt könnyű összeegyeztetni a családi kötelezettséget és a hivatást. Voltak nehézségek, de mindig összefogtunk és együtt, békességben, szeretetben próbáltuk megoldani azokat. Na és ha kevés volt a nappal, megtoldottuk az éjszakával.

A kerek évfordulót az idős házaspár a karácsonyi és újévi ünnepek jegyében, családi körben méltatta két fiukkal és azok családjával.

A sok-sok együtt leélt év után csak annyit kívánnak még, mondják, hogy lássák felnőni unokáikat.

V. N.