„Célunk, hogy megtanuljanak „kint” élni”

Az otthonból az életbe

A szürtei székhelyű kárpátaljai Dorcas Aid évek óta rendszeresen támogatja az állami gondozásban lévő gyermekeket. A segélyszervezet most az állami otthonokból kikerülő fiataloknak segít helytállni a „kinti világban”.

A Dorcas és Touch-segélyszervezet támogatásával szeptembertől 13 volt állami gondozott fiatal tanulja a szobafestő szakmát az Ungvári 5. Számú Szakközépiskolában. A tanintézmény kollégiumában egy külön lakrészt alakítottak ki számukra, étkeztetésükről szintén a segélyszervezet és a szakiskola gondoskodik.

„Hasonló módon szerettünk volna néhány lányt is elhelyezni az Ungvári 6. Számú Szakközépiskolában, ám a kollégiumi állapotok nem feleltek meg az elképzelésünknek. Ekkor jött az ötlet, hogy vásároljunk egy házat, ahol a lakhatás mellett a fiatalok szociális, szellemi-fizikai rehabilitációja, célirányos fejlesztése is megvalósítható. A távlati cél, hogy megtanuljanak „kint” élni, legyen szakmájuk, s idővel képesek legyenek a saját lábukra állni” – mondja Valkócz Éva, a kárpátaljai Dorcas Aid igazgatóhelyettese.

A rehabilitációs otthon számára egy amerikai házaspár az ungvári járási Palló községben vásárolt ingatlant, melybe december elején be is költözött három, 18. életévét betöltött fiatal lány. Rájuk napközben az ungvári Élő Isten Gyü­lekezete önkéntesei vigyáznak, valamint egy hívő házaspár, akik családtípusú gyermekotthont szeretnének létrehozni itt, ugyan­­csak árvaházi gyerekek részére.

A pallói református templom mellett álló otthon lakói szívesen fogadtak bennünket, bár a lányok – érthető okokból – nem akartak fényképezőgép elé állni. Annál inkább Okszana, aki miután tudomást szerzett egykori árvaházi barátnői „szerencséjéről”, egyszerűen megszökött a bátyúi állami otthonból, hogy ezután ő is Pallón élhessen.

„Nagyon jó itt lenni. Szeretem a konyhai munkát, szívesen főzök, mosok, ellátom a háztáji állatokat, csak ne kelljen visszamenni az otthonba. Ott nagyon unalmas az élet. Enni volt mit, de ruhánk csak úgy került, ha megdolgoztunk érte a falusi gazdáknál” – meséli, és minden mondat után rákérdez: „elintézzük-e”, hogy itt maradhasson.

– A decemberben idekerült lányok jóravalók, rendesek – mondja Mária, az egyik önkéntes nevelő. – Még tanulják a „kinti” életet és sok mindent nem értenek. Eleinte zárkózottak voltak, most azonban egyre többet mesélnek korábbi életükről, illetve mind gyakrabban kérdeznek rá a számukra idegen dolgokra. Nehezen olvasnak, napközben tehát ezt is gyakorolják a főzés, mosás, fejés stb. mellett. A munka láthatóan jót tesz nekik, örülnek, ha sikerül jól elvégezniük valamit.

A jövőben újabb lányok költözhetnek Pallóra, akiknek az ár­vaház után így már nem az utcán kell majd új életet kezdeniük.

P. Zs.