Gyermekbalesetek: továbbra is a vizek a legveszélyesebbek

A legtöbb baleset otthon következik be

2004. január 23., 09:00 , 158. szám

Miközben hajlamosak vagyunk napirendre térni afölött, ha gyermekünk lehorzsolt térddel, véraláfutásos szemmel tér haza egy-egy utcai kaland után, a statisztikák szerint örökmozgó csemetéink számítanak a balesetek által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportnak, s a balesetek többsége éppen otthonainkban következik be. Jurij Demjannal, a Mun­kácsi Megyei Gyermekkórház traumatológiai osztályának vezetőjével a leggyakoribb balesettípusokról és ezek okairól beszélgettünk.

– Az elmúlt évben közel 7,5 ezer gyermeket kezeltünk különböző traumákkal – tájékoztat a szakember. – A sérülések típusait tekintve gyakoriak a felső végtagok törései és az égési sérülések. A balesetek bekövetkezésének helyszínét tekintve 6-7% az iskolai és 1-2% a közúti balesetek aránya, tehát a közhiedelemmel ellentétben az esetek túlnyomó többségét az otthoni környezetben bekövetkezett balesetek, sérülések teszik ki. Súlyosságukat tekintve a közúti balesetek során bekövetkezett fej- és koponyasérülések a legveszedelmesebbek, ezekben az esetekben fordul elő a leggyakrabban, hogy már nem tudunk segíteni a kis pácienseinken. A gyermekbalesetek következményeként egyébként évente általában 30-36 fiatal élet szakad meg idő előtt megyénkben.

– A közvélemény a gyermekbalesetek szempontjából a nyári strandolási időszakot tekinti a legveszélyesebbnek. Alátámasztják ezt tapasztalataik?

– Valóban a víz a legveszélyesebb, de nem csupán nyáron. A fürdőzés mellett a téli vékony jégen való csúszkálás is igen veszélyes, számos baleset forrása lehet. A balesetek zöme valójában a téli időszakra esik. Ugyanakkor az évek során megfigyeltük, hogy amint megkezdődik az iskolai szünet, úgy nő meg azonnal a sérültek száma is. Elmondható, hogy a téli és a nyári szünidő kezdetét tekinthetjük a balesetek szezonjának. Télen a havon, jégen való csúszkálás végződik igen gyakran töréssel vagy végtagficammal, nyáron pedig a fára mászás jelent veszélyforrást.

– Vannak életkori jellegzetességei a baleseteknek?

– Ha a sérültek életkorát vizsgáljuk, elmondható, hogy a kisiskolás korosztály a legveszélyeztetettebb. Arról az életkorról van szó ugyanis, amikor a gyerekek kiszabadulnak a közvetlen szülői felügyelet alól, amikor egyedül mennek az iskolába és térnek haza, felügyelet nélkül játszanak társaikkal. Ráadásul az iskolai balesetek nemcsak az oda vagy haza vezető úton következhetnek be, de magában az iskolában is: gondolok itt a sport- és táncsérülésekre, amikor a szokásosnál nagyobb fizikai terhelésnek vannak kitéve a gyerekek.

– Mi jellemzi az idei „szezont”?

– Egy ideje újév környékén többen fordulnak hozzánk a petárdák okozta égési sérülésekkel. Szerencsére az idei karácsonyi és újévi petárdázás sérülésmentesen zajlott. Talán a szülők már felmérték a pirotechnikai eszközök veszélyességét és jobban odafigyelnek gyermekeikre. Az idén még várat magára a „töréses” időszak, mivel mindezidáig nem esett nagyobb mennyiségű hó, és a sífelvonók sem üzemelnek teljes gőzzel. Ugyanakkor szeretném felhívni a szülők figyelmét arra, hogy ezekben a hetekben a szokásosnál is nagyobb figyelemmel legyenek gyermekeikre, ne feledjék, hogy a balesetek nagy része a szülők figyelmetlenségének a következménye. S ami talán a legfontosabb: ne engedjék csemetéiket a csatornák, patakok, folyók és halastavak vékony jegére

V. N.