Egyre kelendőbbek a jó minőségű, drága italok

Kárpátaljai italpiac

2004. január 30., 09:00 , 159. szám

Óriási változáson ment keresztül a szeszes italok kereskedelme a gorbacsovi korszak állandó hiány és tiltás jellemezte világától a mai állapotokig, amikor az ágazat bevétel­növeke­désének meghatározója immár nem a vásárlók által elfogyasztott alkoholmennyiség, hanem a drágább, minőségi italok eladásának növekvő aránya.

A kínálat ma már mindenütt bőségesnek mondható, különösen egyes ungvári és munkácsi üzletek fektetnek hangsúlyt arra, hogy legyen miből válogatnia annak, aki tetemesebb összeget akar és tud kifizetni valamilyen különlegességért. Ráadásul nemcsak a hazai készítmények skálája növekszik, immár a külföldi márkák között is válogathatunk.

Ami a konyakokat illeti, Örményország még mindig megőrzött valamit régi hírnevéből. Igaz, ritkán juthatunk efféle csemegéhez, ám ez a kaukázusi italfajta egyébként sem tömegcikként, inkább különlegességként van jelen a piacon, amit például az olyan „csomagolási” megoldások is jeleznek, mint a tőr formájú üveg. Unikális mivoltára ára is figyelmeztet, hiszen egyetlen palackja eme nedűnek 160 hrivnyába kerül. Néhány éve még senki sem hitte volna, hogy éppen az egykori szocialista testvérköztársaság terméke jelenti majd a különlegességet, miközben a kapitalista Nyugat világmárkái, a francia Cour­voi­sier, az amerikai Hennessy és a görög Metaxa már-már hétköznapinak számítanak az üzletek polcain. Igaz, legfeljebb a látványuk mondható hétközna­pinak, az áruk semmiképpen. Fél liter ezen italok bármelyikéből ugyanis nem kapható negyven hrivnyánál olcsóbban, s manapság már a több száz hrivnyát kóstáló palackok sem mennek ritkaságszámba. A körutunk során fellelt csúcsterméket, a Hennessy egyik különlegességét például 1345 hriv­nyáért kínálták…

A vodkák terén a honi gyártású italok uralják a piacot. Ennek oka mindenekelőtt mérsékelt árukban keresendő, de az sem mellékes, hogy a rendszerváltás éve­i­nek kőolaj­ízű produktumai gyakorlatilag eltűntek, s ma már a legalsó árkategóriában is „illik” legalábbis fogyasztható nedűt forgalmazni. Ezzel egyidejűleg az ukrajnai gyártók meg­vetették lábukat a középkategóriásnak mondható minőségi sávban is, ahol piaci részesedésük és kínálatuk sokfélesége tekintetében mindenekelőtt a Szojuz-Viktan és a Nemiroff készítményeit érdemes megemlítenünk. A külföldi vodkamárkák – pl. Fin­landia, Absolut – mindenekelőtt a hasonló ársávban fekvő ukrajnai „társaiknak”, pl. a Hetyman­nak jelentenek konkurenciát, ám belátható, hogy 50-100 hrivnya közötti áraik mellett forgalmuk nem jelentős.

Megtörni látszik ugyanakkor a vodka honi hegemóniáját a whisky. A legkifinomultabb whisky-kedvelők is találhatnak ma már kedvükre való itókát – Ung­váron majd mindegyik boltban kapható Ballan­tines 55-75, Jim Beam 75, illetve Johnny Walker 125 hrivnyáért (0,5 l).

Ami a pezsgőket illeti, ezen a téren is bőséges a választék, kezdve az olcsóbb italoktól, egészen a 160-170 hriv­­nyás különlegességekig. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy külföldi márkájú – azaz közép-, illetve nyugat-európai – pezsgők csupán elvétve fordulnak elő az üzletekben. Ezen a téren még a „vodkafrontnál” is meggyőzőbb a hazai, illetve posztszovjet hegemónia, ami az ár és minőségbeli előnyön túl a fogyasztói szokásoknak is betudható.

Végül következzenek a bo­rok, amelyeknek piaca és kínálata meglehetősen felemás képet mutat. Bár Kárpátalja bortermő vidék, a helyi borfogyasztás meghatározó hányadát a házilag előállított szőlőnedűk teszik ki, míg a boltokban kapható palackozott italok között a legolcsóbb árfekvésű (5-6 hrivnya), úgynevezett kommersz borok iránt a legnagyobb a kereslet. Szinte teljesen hiányoznak üzleteink polcairól a magyar termékek, helyüket az utóbbi évtizedben a helyi palackozású dél-ukrajnai és grúz borok váltották fel. A tömény italokkal szemben a bor kényes áru, amelynél döntő lehet az évjárat és a minőséget gyakran garantáló termelő kiléte, azaz olcsón és biztosan nem juthatunk minőségi termékhez, ugyanakkor méregdrágán (50–150 hrivnya) is vásárolhatunk alig élvezhető italt. Ezzel együtt az utóbbi időben megfigyelhető, hogy megjelent egy örvendetesen szaporodó vásárlói réteg, mely – részben státuszszimbólumként, részben meg­növekedett igényességéből fakadóan – a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektet a borfogyasztás kultúrájára, művészetére, s erre áldozni is hajlandó. Ennek megfelelően az úgynevezett drágább üzletek polcairól egyre gyakrabban köszönnek vissza olyan – elsősorban francia és grúz – borok, amelyek a bolti átlaghoz viszonyítva magasabb minőségi kategóriát képviselnek, bár természetesen áruk is lényegesebben borsosabb (40–200 hr).

Külön cikket érdemelne az ukrajnai sörgyártás és -forgalmazás örvendetesen fejlődő világa vagy a különböző likőrök, koktélok és egyéb szeszes italok kategóriája, mely ugyancsak számottevő fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. Összességében elmondható, hogy az italpiac mai lassú növekedésében látványos változás következett be: a kereskedelemben immár nem az elfogyasztott mennyiség növekedése, hanem a kínálat bővülése és minőségi változása dominál.

B. J.