A fiatalok tudatosan felvál­lalják a KMKSZ-tagságot

Mi újság Sárosorosziban?

Tavaly márciustól Cséke Ilona a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Sá­ros­oroszi Alapszerveze­tének elnöke, akit mindenekelőtt arról kérdeztünk, hogy miért tartotta fontosnak felvállalni ezt az ügyet.

– Mindig kell egy olyan ember, aki a közösséget szolgálja, nekem pedig tanárként már eleve ilyen jellegű a hivatásom. Bár ez a megbízatás pluszmunkát jelent a családom, pici gyer­me­kem mellett, mégis szívesen csinálom, mert szeretek segíteni az embereken.

– Hogy áll az árvíz utáni helyreállítás a faluban?

– Nyolcvanhét ház épült újjá Sáros­oro­sziban, kettő kivételével már 2001 nyarán tető alá került valamennyi. Jelenleg a külső vakolást kell még elvégezni néhány házon, de már mind lakható. Sokan voltak olyanok is az árvíz után, akik nem építettek új házat a régi helyén, hanem a környező településeken – Tiszaújlakon, Benében, Nagy­muzsalyban vagy Makkos­já­no­siban – vettek ingatlant maguknak. Akadtak, akik itt, a faluban vettek olyan helyen új házat, ahová nem jutott el a víz.

– Milyen rendezvényeket szervezett a Szövetség az Ön irányításával?

– Május 18-án mesemondóversenyt rendeztünk az iskolában 2–7. osztályosok részvételével. Augusztusban kirándulást szerveztünk a Szinevéri-tóra, amelyen, a visszajelzésekből ítélve, mindenki kitűnően érezte magát. Július 26-án Anna-bálra invitáltuk a tagságot, mondhatom, fergeteges buli volt. Legutóbb, november 16-án, a sztálinizmus áldozataira emlékeztünk. Sárosoro­szi­ban hatvanhárman nem térhettek haza a kényszermunkatáborokból, elhurcolásuk 59. évfordulóján a nekik emléket állító kőnél gyűltünk össze, ahol a hozzátartozók és a helyi iskolások mellett megjelent Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László alelnök, Bakancsos László, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke, valamint Hor­kay Sámuel, a szövetség beregszászi szervezetének elnöke, Orbán Sándor református lelkész és Weinrauch Márió római katolikus plébános.

– Egy település számára döntő fontosságú, hogy van-e helyben elegendő munkalehetőség. Mi a helyzet önöknél?

– A kolhoz szétesését követően a faluhoz tartozó földterület több mint kilencven százaléka magánkézbe került. Az újdonsült gazdák paradicsom-, uborka- és burgonyatermesztésbe kezdtek. A tavalyi aszályos év viszont tönkretette a termést. A kolhoz újjászervezett maradéka, az úgynevezett „KFT” néhány traktorosnak biztosít megélhetést. Több munkaerőre ott nincs szükség, hisz mostanában csak szemes­ter­mé­nyekkel foglalkoznak. A Bihari Károly helyi vállalkozó vezette „BIGÁSZ” kisvállalat borpalackozással és fafeldolgozással is foglalkozik, de csak kis mértékben tudja enyhíteni a munkanélküliséget a falunkban. Azok, akiknek nincs más munkájuk, nyáron és ősszel Be­nébe járnak napszámba, az ottani paradicsomföldeken napi 15-18 hriv­nyát lehet megkeresni, ami az alapvető élelmiszerek megvásárlására elegendő. A rossz tömegközlekedés miatt nagyon kevesen vállaltak a közeli Beregszászban munkát. De nemrég beindult a beregszászi műszergyár és a tiszapé­ter­falvai varroda, ők buszt küldenek a faluba munkásaikért. Tehát mun­kale­he­tő­ségek kezdenek adódni, de még mindig nagyon sokan várnak újabb lehetőségekre.

B. Zs.