Oktatási-nevelési támogatás: A végrehajtóknál teljes a káosz?

Megszületett a „válasz”

„A Kárpátalja c. megyei hetilap tájékoztatni szeretné olvasóit a „Szülőföldön magyarul” pályázat menetéről, a pályázatok kifizetésével kapcsolatos problémák megoldási lehetőségeiről. Mivel személyesen többszöri próbálkozásra sem tudtam Önt elérni, megküldöm a témával kapcsolatos kérdéseimet” – áll abban a levélben, melyet 2004. február 11-én juttattunk el a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa (KAMOT) Jótékonysági Alapítvány beregszászi irodájába, az alapítvány sajtómegbízottja, Zubánics László részére. A „válasz” február 24-én a Kárpáti Igaz Szón keresztül „érkezett meg”. A leginkább jegyzetre emlékeztető írás igazán szellemesre sikeredett. Számos konkrét, tényszerű adat azonban hiányzik belőle, mindenekelőtt az, hogy végül is hány szülő kapta meg eddig a támogatást, és hányan nem fognak pénzhez jutni március 15-ét követően, s miért. A levélben feltett kérdéseinkre a cikkben kerestük a választ.

Kérdés: Megkapta-e a KAMOT a „Szülőföldön magyarul” pályázatban részt vevők adatbázisát; ha nem, milyen adatok alapján kerül sor a megítélt pénzek kifizetésére?

Válasz a sajtóban: „A KAMOT egy címlistát tartalmazó CD-t kapott az Illyés Közalapítványtól. „…az eredeti, a pályázók adatait tartalmazó számítógépes program összeomlott (…). Ezeket a „tört” adatokat kaptuk meg (mármint a KAMOT – a szerk.) a kifizetések lebonyolítása céljából”.

Kommentár: Ezek szerint a több mint 9200 pályázó adatai az IKA-nál tűntek el vagy semmisültek meg, s nem a pályáztatást végző Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) végezte rosszul a munkáját, ahogyan azt korábban a sajtóban többször is sugallták? Arról ugyanis, hogy „a Közalapítványtól kapott listák” pontosan miért is szorulnak pontosításra, most először tájékozódhatott a közvélemény.

Kérdés: Milyen módon tájékoztatták a pályázókat a kifizetés módjáról, időpontjáról, vagy arról, ha esetükben valamilyen ok hátráltatta a kifizetést?

Válasz: „... a kárpátaljai magyar nyelvű sajtón keresztül értesítettük a pályázatban korábban részt vevő családokat”.

Kommentár: De mi van azon pályázókkal, akik pl. anyagi okok miatt nem jutnak hozzá a „kárpátaljai magyar sajtóhoz”, vagy akiknek a lakóhelyén januárig nem volt KAMOT-megbízott – velük ki törődött?

Kérdés: Biztosított-e valamennyi magyarlakta településen a helyben történő tájékozódás lehetősége a pályázattal kapcsolatban?

Válasz: „Igyekeztünk minden községben megtalálni azokat az embereket, akik ezzel korábban is foglalkoztak. Néhány kivétellel szívesen vállalták a közreműködést (…). Szakmai hozzáállásukat és tapasztalatukat senki sem kifogásolhatja (…)”.

Kommentár: Természetes, hogy akit másfél éve napjában több tucat ember megkérdezett (kérdőre vont), hogy hol van a támogatási pénz, az szívén viseli a pályázatok sorsát. Az adatpontosítás leginkább számukra jelentett pluszmunkát, amiért köszönet helyett legtöbbször rágalmazást kaptak. Többségük maga is pályázó, ám számos esetben épp az ő pályázatuk „tűnt el”. Esetleg azért, hogy továbbra is érdekeltek legyenek az adatpontosítás „önkéntes” végrehajtásában?

Kérdés: A KAMOT miért tagadja meg a megítélt támogatás kifizetését abban az esetben, ha: 1. a gyermek, akire a támogatást igényelték, 2002-2003 folyamán betöltötte 18. életévét (az eredeti pályázati kiírás szerint ez ugyanis nem kizáró ok); 2. amennyiben a pályázó szülő 2002 második felében kiegészítő pályázatot nyújtott be, mivel második, harmadik gyermeke szeptembertől magyar oktatási intézménybe járt?

Válasz: „…a KAMOT Jótékonysági Alapítvány egyetlen pályázatot sem utasított vagy utasít el. Erre nincs jogosítványa, hiszen minden esetben az Illyés Közalapítvány kuratóriuma mondja ki a döntő szót”.

Kommentár: Az IKA kuratóriuma ki is mondta a „döntő szót” közel 9000 pályázó esetében, amikor megítélte számukra a támogatást. A pályázók nem is kérnek vagy várnak el többet, mint hogy megkapják a törvény betűje szerint nekik jogosan járó támogatási pénzeket. Eljárásával a KAMOT éppen ezt akadályozza meg.

Kérdés: Mivel magyarázható, hogy több község esetében a KAMOT „nem talál” számos, az elsők között benyújtott pályázatot?

Válasz nincs.

Kérdés: Információ híján vagy egyéb okok miatt eddig több pályázó nem tett eleget a KAMOT által a támogatás kifizetésének feltételéül szabott adatpótlásnak. A szülők elmondása szerint a régiós KAMOT-irodák nem is foglalkoznak az ilyen esetekkel, az érdeklődőket visszairányítják saját falujukba „adatpótolni”. Előfordulhat, hogy valaki ilyen-olyan késedelem miatt „lemarad” a kifizetésről?

Válasz nincs.

Kommentár: A KAMOT korábban „felhívásban” közölte: amely pályázó nem „adatpótol” március 1-jéig, az nem kap pénzt.

Kérdés: Eddig hány pályázatot dolgoztak fel a KAMOT irodái, hány pályázó jutott pénzhez?

Válasz: „…a címlistában 8663, a kifizetési listában 8550 pályázó adatai szerepelnek; ebből 7300 pályázat adatait pontosították”.

Kommentár: A már kifizetett pályázatokra vonatkozóan egyetlen adat sem került nyilvánosságra.

További kérdéseink: Mi a helyzet a magyarországi kifizetésre kért támogatások folyósításával? A KAMOT Jótékonysági Alapítvány eleget tesz-e a támogatási pénzekkel kapcsolatos adókötelezettségnek vagy az adózás a szülőkre hárul? Kell-e adózni a Magyarországra kért támogatás után? Miért van szükség azon pályázók ukrajnai adószámára, akik Magyarországra kérték a támogatás kifizetését? Továbbítják-e adataikat állami szerveknek?

Ezekre a kérdésekre szintén nem kaptak választ az érintettek.

Az említett „válaszírásból” azonban kiderül: a KAMOT „azokat a pályázatokat is befogadta és támogatásra javasolta az adományozó Illyés Közalapítványnak, amelyek nincsenek meg az adatbázisában, de benyújtásának tényét hitelt érdemlően bizonyítani tudták (mellékelték eredeti pályázatuk fénymásolatát)”.

Hát ez igazán szép tőlük, nem?

Ami pedig a „problémás” vagy „kérdéses” kategóriájú pályázatokat illeti: „179 pályázó adatai egyetlen listában sem szerepelnek, 156 pályázó nem szerepel a címlistában, de bizonyítani tudja a pályázat benyújtását, 274 pályázó esetében nincs megítélt támogatás, 200 pályázó a címlistában nem, viszont a kifizetési listában szerepel”. Ugye, világos? Vagy mégsem? Amennyiben nem, abban nem az Olvasó a hibás, nyilvánvalóan a végrehajtóknál teljes a káosz.

A KMPSZ egyébként összesen 9264 pályázatot dolgozott fel, s adataikat maradéktalanul megküldte az IKA-nak. Ha csupán 274 pályázó esetében nincs megítélt támogatás, akkor 8990-nél viszont van. Legalább ezt ki kellene már fizetni. Aki pedig ezt kéri, az nem rágalmaz, egyszerűen kiáll a törvény adta jogaiért.

Az önjelölt „ügynökök” (idézet Zubánics Lászlótól) nevében köszönjük a tájékoztatást.

P. Zs.