2004. március 26.

Amikor Jézus látta, hogy Natanael közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, egy igazi izraelita, akiben nincs álnokság! Honnan ismersz engem? – kérdezte Natanael. Jézus így felelt: még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefánál. Natanael erre elismerte: Rabbi, te vagy az Isten Fia! Te vagy Izrael királya!” Jn 1,43-51

Már elkezdődött a nagyböjti időszak, hogy elkezdjük felkészülésünket a húsvéti örömhírre, a feltámadt Krisztussal való találkozásunkra. Egyre sürgetőbb és sürgetőbb Jézus felhívása: térjetek meg, változzatok meg, tartsatok bűnbánatot. Változzatok meg! Talán még néha bántja is egy kicsit a fülünket ez a sürgető, követelőző felhívás. Miért épp én változzak meg, hiszen keresztény vagyok, templomba járok, imádkozom, igyekszem az életemet keresztény módon élni. Hiszen ott van az a nagy pogány, istentelen világ, változzon meg az. Igen ám, de Jézusnak nem csak az a célja, hogy az egész világ keresztény legyen, hanem hogy a meglévő keresztények egyre jobbak, egyre tökéletesebbek legyenek. Mert hát legyünk őszinték, bizony vannak hibáink. És mihelyt őszinték vagyunk, és beismerjük, szinte rögtön elkezdünk mentegetőzni: ugyan kinek nincs? Még a közmondás is segítségünkre siet: „A lónak négy lába van, mégis megbotlik.”

Mindezek ellenére mégis tudjuk, kell a változás, és az esetleges sikertelen próbálkozások ellenére is tudjuk, lehetséges a változás. Saul, aki nagy buzgalommal üldözi a keresztényeket, aki István diakónus, első vértanú megkövezésénél jelen van és helyesel, a népek apostola, szent Pál apostol lesz. Senki sem hagyja el úgy Jézust, mint ahogyan hozzá ment. Natanael esete is ezt példázza. És ez történhetik velünk is, ezért meg kell változnunk.

Egyszer Michelangelót megkérdezte valaki, mit művel azzal a márványtömbbel, amit éppen faragott. Azt válaszolta: kiszabadítja belőle a bezárt angyalt. Így farag ki minket is régi életünkből Jézus. Neki van egy különleges látásmódja, a lehetőséget látja bennünk, annak lát bennünket, akivé lehetünk, és nem azoknak, akik még vagyunk. Igyekezzünk, törekedjünk arra, hogy ez a nagyböjt ne a bűnös ember voltunk botlásairól szóljon, hanem arról, hogy az isteni kegyelmet kérve és felhasználva, minél inkább törekedjünk felmutatni magunkban isteni képre teremtett szépségünket, jóságunkat.

Gajdos Attila
tiszaújlaki parochus