Az intrikák bűvöletében
Még az elnök is kampányol?
A parlament megszavazta a parlamenti választásokról szóló új törvényt. Litvin házelnök az ellenzékkel együtt egy késő éjszakába nyúló szavazást produkált, amire utoljára 1996-ban, az alkotmány elfogadásakor volt példa. Litvin egyébként nem ment bele a házszabály túlzott „megerőszakolásába”, vagyis külön szavaztatott az összes módosító indítvány ügyében, ahogy az jobb helyeken szokás. Az ellenzék pedig a szónoki emelvény elfoglalása helyett az említett módosító javaslatok beadásával próbálta megakasztani a folyamatot.
Így a törvényt előterjesztő Moroz 12 órán keresztül állt az emelvényen, jelezve, milyen jó kondiban van, akár egy kampányt és egy elnöki periódust is elbírna. A végtermék, azaz a törvény nem tartalmaz meglepetésnek számító elemeket: a parlamentbe jutás küszöbét a szavazatok 4%-áról 3%-ra szállították le, és kizárták a civil szervezeteket a választási folyamatban megfigyelőként részt vevők köréből.
Az átlagos választási részvételből kiindulva, a 3%-os eredmény eléréséhez 700-800 ezer szavazat összegyűjtésére lesz majd szükség. Az ukrajnai nemzeti kisebbségek tehát akár együttesen indulva sem kapnak esélyt a parlamentbe való bejutásra. Két-három ukrán megye azonban már eséllyel gründolhat regionális pártokat. Egy-egy nagyobb kelet-ukrajnai megye pedig az adminreszursz mozgósításával akár egyedül is képes lehet saját parlamenti frakcióra szert tenni.
Minden a választási viselkedésen, a politikai kultúrán múlik. Ha ezen a területen nem következik be változás, akkor az arányos választási rendszer sem garancia arra, hogy strukturált parlamentje legyen az országnak. Ha minden jól megy, 5-6 országos párt jut majd be a parlamentbe, ahol jobb- vagy baloldali stabil kormánykoalíció alakulhat, ha viszont rosszul alakulnak a dolgok, 10-12 regionális párt lesz jelen a törvényhozásban, amelyek oligarchái üzleti alapon próbálnak majd – sikertelenül – működőképes kormánytöbbséget létrehozni.
A politreform ügye tehát tovább kapaszkodott a lejtőn felfelé. A tényleges alkotmányreformhoz a helyhatósági választásokról szóló törvény elfogadása, majd annak az elnök általi aláírása után lehet hozzáfogni. Ennek várható időpontja április közepe.
Megszavazzák-e az alkotmányreformot a sértett egyéni képviselők? Ezzel kapcsolatban egyre több a kérdőjel. Az általánosan elfogadott vélemény az, hogy igen, megszavazzák, amenynyiben kellő nyomás nehezedik rájuk az elnök részéről. Az egyéni körzetes képviselők lázadása mögött azonban sokan felsőbb jóváhagyást sejtenek. Az ellenzéki szirénhangok hatását a sértett oligarchákra kevesen értékelik túl. Csak a hatalompárti tömegtájékoztatás pörgette fel az ellenzék általi szavazatvásárlás lehetőségét. A reáliák ismeretében azonban kevéssé hihető, hogy az ellenzék (Juscsenko és Tyimosenko) annyi pénzt tudna felajánlani az új alkotmány ellen leadott szavazatokért, ami már ellensúlyozhatná a másik oldal nyomását.
Közben feltűnően megerősödött Kucsma elnök médiajelenléte. A Garantáló nemcsak többet szerepel a tévében, hanem putyinosították is megjelenését. Orosz kollégájához hasonlóan ő is a tévé nyilvánossága előtt kezdett harcolni a korrupció, az oligarchák ellen, és ott osztja ki az állami vezetőket. Röviden, úgy viselkedik, mint aki kampányol. A Kucsma 3 variánst lehetetlennek tartó elemzők száma ezzel újból csökkent.
A Krímen eközben nemzetiségi villongások zajlanak. A krími tatár–orosz ellentét áldozatai súlyos sérülésekkel kerültek kórházba. Jó esetben spontánul kirobbant erőszakról van szó. A nemzetiségi alapú összecsapások azonban mindenképp jogosan borzolják a kedélyeket akkor is, ha a külső manipuláció verziója megalapozatlannak bizonyul.
Mindent összevéve még mindig az intrikáké a főszerep az ukrán belpolitikában. A intrikák pedig a hatalom által választott irányvonal körül szövődnek. Ameddig el nem dől, milyen úton próbálja meg a jelenlegi elit átmenteni a hatalmát az elnökválasztások utánra, addig marad a mostani alig átlátható, egy-egy látványos esemény felvillanásával tarkított köd, amelyben alig láthatunk előbbre az orrunknál.
Sz. K. M.