Munkácsy Mihály és Munkács

Százhatvan év rövid krónikája

Közismert tény, hogy Munkácsy Mihály (1844. február 20.-1900. május 1.), a XIX. századi magyar és egyetemes realista festészet egyik legnagyobb alakja Munkácson született és itt élte le gyermekkorának egy részét. Az édesapa, Lieb Mihály, a városban működő sóvámház alkalmazottja, már előszeretettel használta a Munkácsy nevet, amit fia, Mihály is büszkén viselt. Ezen a néven ismerte meg őt a világ.

Híres festőként 1882-ben egy népes társasággal hazalátogatott Munkácsra. A háromnapos ünneplés egyik legszebb és legmeghatóbb pillanata volt, amikor a város Munkácsy Mihály szülőházán elhelyezett emléktábla leleplezésével adózott híres szülöttének.

A fővárosi lapok részletesen beszámoltak erről a nagyszabású eseményről, sőt tudomásunk van arról is, hogy egy munkácsi kiadvány szintén megjelent ekkor, részletesen közölve a háromnapos ittlét krónikáját. (Ez azért érdekes, mert az első helyi lap, a Munkács, csak két évvel később, 1884-ben látott napvilágot.)

Lehoczky Tivadarnak Munkács volt a szeretett városa. Szerteágazó érdeklődési körének fontos része volt a régészet. Az egyik legsikeresebb feltárása Szolyva mellett történt. A honfoglalás kori sírokról készült, rajzokkal kiegészített beszámolóját elküldte Munkácsy Mihálynak, aki Franciaországból levélben köszönte meg Lehoczkynak az értékes segítséget, amelyet a festő az új országház számára készített Honfoglalás című alkotásán kamatoztatott.

A honfoglalás Munkácsot érintő eseményeit felelevenítő nagyon szép monda, valamint Anonymus Gestájának a Latorca-parti várost érintő részei élő, tudatformáló valóságként éltek az itteni emberek gondolataiban. Munkácson a XIX. században született meg az az ötlet, hogy a város honszerző Árpádnak szobrot állítson. Ebből a célból létesült is egy Árpád-szobor bizottság, amelynek egyik díszelnöke Munkácsy Mihály lett.

1900. május elsején meghalt a világhírű festőművész.

Munkácson ekkor rendkívüli közgyűlést hívtak össze a gyász helyi előkészítése végett, részletesen leközölte a helyi újság a munkácsi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyvében található, a festővel kapcsolatos bejegyzéseket, majd nemsokára a halotti anyakönyvi kivonatba is beleolvashatott a munkácsi polgár.

A római katolikus templomban halotti misét is mondtak a festő lelki üdvéért.

Egy képviselőtestületi közgyűlés részvétét fejezte ki a festő özvegyének és meghívta a városba, majd rövidesen Munkácsy feleségének a válasza is megérkezett, amiben megköszönte a részvétnyilvánítást.

A helyi sajtóban ekkor egy vers is napvilágot látott a nagy művész emlékére.

Nem sokkal a festő halála után született meg a gondolat, hogy Munkácsynak szobrot kell állítani Munkácson. Valamivel később egy másik indítvány viszont az épülő új városházán egy "Munkácsy Mihály szoba" kialakítását tartotta fontosnak. Ekkor a felállítandó szobor ötlete bizonyult maradandóbb gondolatnak, amelynek konkretizálása egy idő után reálisnak is látszott: 1907-ben Gönczi Lajos szobrászművész a városnak adott egy gipszszobrot, amit a városházán helyeztek el. (Ma a munkácsi Rákóczi-kastélyban található az alkotás.) Ellenben a kültéri szobor ügye itt egy jó időre megrekedt.

Az első világháború és a terület Csehszlovákiához csatolása kerékbe törte a többéves előkészítő folyamatot, a megvalósítandó Munkácsy-szoborról nagyon sokáig nincs semmi hír. A hosszú szünetet egy 1931-ből származó cikk szakítja meg, amely a városban már felállított Mitrák-szobor kapcsán teszi fel a kérdést: " Hát Mitrák szobor már van Munkácson, de vajon mikor lesz Munkácsy Mihály szobor is? Munkácsy Mihály körülbelül van olyan nagyhírű szülötte e városnak és területnek, mint amilyen Mitrák." Később az 1944-es Munkácsy-centenárium kapcsán merült fel újra a szobor felállításának a gondolata, de azt a második világégés és az azt követő szovjet valóság hiúsította meg.

(Folytatása következik)

Popovics Béla,