Temetők

Kivágták a temetői bozótot és felállították a ledöntött fekete márvány síremléket, melynek felirata így szól: "Bíró Lajos született 1848-ban meghalt 1906-ban, a nagyszőlősi református egyháznak 22 évig lelkésze, és ez idő alatt egyháznak, hazának, társadalomnak egyszerű, igaz és lelkes munkása volt."

1945 után egy óriási pusztítási hullámon mentek keresztül a kárpátaljai temetők. Hogy ez mennyire volt tudatos a hatalom részéről, azt ma már nem tudni, lehet, hogy csak az általános gyűlölet dominált minden iránt, ami régi. Az biztos, hogy nemcsak a keresztek eltüntetése volt a cél, mert a református és a zsidó temetőket egyaránt nem kímélték a rombolók. Dicséretes dolog a nagyszőlősi református egyház részéről, hogy a hozzátartozók nélküli síremléket gondozásba vette.

Sokszor elmondjuk és leírjuk, hogy múltunk a jövőnk. Tudják ezt mások is, nemhiába pusztítják a magyar temetőket Romániában, Szerbiában. A temetők figyelmeztetik a társadalmat, hogy nem szűzföldön él, és nagyon sok időnek kell eltelnie, míg eléri azt a kulturális színvonalat, ami itt virágzott néhány évtizede. A szovjetrendszerben napirenden volt a régi temetők megszüntetése, eldózerolása és új temetők nyitása. És akkor még nem beszéltünk az ideológia nélküli vandalizmusról. Múltunk ápolásának egy fontos része az odafigyelés a temetőinkre, és azon belül is az elhagyatott magyar vonatkozású síremlékekre.

Nagy lehetőség ez a cselekvésre a magyar szervezeteknek: gondozásba venni egy-egy ilyen esztétikailag is szép magyar feliratú emlékművet. Mentsük, ami még menthető! Értem én, hogy ez pénz kérdése is, de nem elsősorban az, mert ha megszületik az elhatározás és az akarat, elkerülhetetlenül tett követi majd.

Milován Sándor