Csap: Gyógyszerek, tatarozás, életmentő berendezések

Holland segítség a csapi kórháznak

Kárpátalján az elmúlt években számos iskolát, óvodát, egészségügyi intézményt hoztak létre, illetve újítottak fel holland segítséggel. Az viszont gyakorlatilag példátlan, hogy valaki feladja a Hollandiában kialakított kényelmes életét azért, hogy itt telepedjen le, miközben a helyi emberek problémáin igyekszik segíteni...

2002-ben Anna de Witte holland ápolónő a nyári szabadságát arra áldozta, hogy Kárpátalján, pontosabban a csapi kórházban segítsen a rászoruló betegeknek, orvosoknak, ápolóknak. Ellátta a betegeket, ha szükség volt rá, súrolt, takarított – nem válogatott a reá bízott feladatok között. Annának tapasztalnia kellett, hogy számos alapvető eszköz, gyógyszer hiánycikk a kórházban, ami pedig feltétele lenne a gyógyításnak, betegellátásnak. Úgy döntött, megpróbál segíteni, és 2003 márciusában létrehozta Hollandiában a Segítség a Csapi Kórháznak Alapítványt.

– Mindenekelőtt a gyógyszerellátással voltak problémáink – meséli dr. Szabó Miklós ungvári járási belgyógyász. – Rendelkeztünk az elsősegélynyújtáshoz szükséges készítményekkel, de hosszabb kezelésre nem volt mód. Legelőször ezen próbáltunk segíteni az alapítvány által. Az alapítvány számlájára befolyt adományok időközben egyre gyarapodtak, így más célokat is megfogalmazhattunk. A 2. számú belgyógyászati osztály szörnyű állapotban volt. A tető folyt, a falak tönkrementek, a vízvezeték nem működött. 2003 nyarán azután hozzáláthattunk a teljes körű felújításhoz: új kályhákat raktunk, csempéztünk, betonoztunk, kicseréltük a villanyvezetékeket, felújítottuk a fürdőszobát. Mindennek eredményeként, Annának és az alapítványnak köszönhetően, kórházunk mára korszerű belgyógyászati osztállyal rendelkezik.

Anna 2003 novemberében egy kárpátaljai fiatalemberrel lépett házasságra, s feladva hollandiai életét, Kárpátalján telepedett le. Azóta innen irányítja az alapítvány ügyeit, szövögeti további terveit. Újabb lépésként egy intenzív kórtermet alakítottak ki nemrég a csapi kórházban, mindazokkal a szükséges berendezésekkel, melyekkel gyakran életet lehet menteni.

– Maga Kárpátalja, a környezet nagyon szép, nincs olyan sok város és épület, mint Hollandiában – meséli mosolyogva a fiatalasszony. – Ugyanakkor fájt a szívem, látva, hogy míg én egy szép, modern kórházban dolgozhattam Hollandiában, itteni kollégáimnak milyen feltételek között kell végezniük munkájukat. Ezért is hoztam létre két barátommal az alapítványt. Szerintem ott kell megpróbálni valamit jobbá tenni, ahol él az ember.

Az alapítvány további terveiről szólva dr. Szabó Miklós elmondta:

– A proszektúra épülete sajnos nagyon rossz állapotban van. Ennek rendbe hozását is tervezzük. További nagy feladat számunkra, hogy valamilyen módon azokon a kórházból távozó szegény embereken is segíteni tudjunk, akik további gyógyszeres kezelésre szorulnak, de nem áll módjukban megvásárolni az orvosságot.

Ferenczi Katalin