Magyar László: Mindig festettem

Isten éltesse!

Magyar László ungvári festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke július 8-án ünnepli 49. születésnapját. Ebből az alkalomból kérdeztük munkájáról, életéről és további terveiről.

– Csapon születtem, ott is érettségiztem. Kétszer felvételiztem a lembergi egyetem építészmérnöki karára, de hál’ Istennek nem vettek fel. Így az ungvári iparművészeti szakiskolában tanultam festészetet, és bár életem során sok mindennel foglalkoztam, mindig festettem – kezdi beszélgetésünket Magyar László.

– Hogyan került kapcsolatba a művészettel?

– Gyerekkoromban nem művész, csupán festő akartam lenni. Most viszont, mivel profi festő vagyok, már indokolt, hogy művészként gondolkodjak.

– Volt olyan festő, esetleg irányzat, ami nagy hatással volt önre?

– Tevékenységemre régebben a kárpátaljai festők közül Kassai Antal, Boksay József volt nagy hatással. De nagyon szerettem, és szeretem most is a francia impresszionizmust, foglalkoztat továbbá Csontváry, Salvador Dali és Picasso művészete is.

– Mikor és hogyan csatlakozott a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságához?

– Nem voltam alapító tagja a társaságnak. 1991-ben, amikor az első művésztelepet rendezték Nagypaládon, engem is meghívtak. Egy évvel később vettek fel a társaság tagjai közé, s nagyon gyorsan belemerültem annak életébe, a szervezésbe. Úgy éreztem, mostantól komolyan kell foglalkozni a dolgokkal.

– Nemrég azután megválasztották a társaság elnökévé...

– Véleményem szerint a megválasztásom annak köszönhető, hogy mindig kivettem a részem a szervezőmunkából, barátaim, kollégáim látták, hogy elég energikus és viszonylag fiatal vagyok. Mindez igen megtisztelő, ugyanakkor persze felelősséggel és sok munkával is jár, hiszen kiállításokat, művésztelepet rendezünk, ami annak az időnek a rovására megy, amit egyébként a festésnek szentelhetnék.

– Idén milyen rendezvényekkel rukkol ki a Révész Imre Társaság?

– Kiállításokat minden évben szervezünk, nem lesz ez másként az idei év hátralévő részében sem. Szeptember 10-én a felvidéki Dunaszerdahelyen nyílik meg a társaság tagjainak közös tárlata. Ez azért is nagyon fontos, mert Szlovákiában ez lesz az első kiállításunk. Szeptember végén Beregszászban, a Rákóczi főiskola kollégiumának Révész Imre kiállítótermében szervezünk iparművészeti kiállítást, majd decemberben idén is sor kerül a már hagyományosnak mondható ungvári évzáró tárlatunkra az Ungvári Néprajzi Múzeumban. Talán még ennél is fontosabb, hogy tizenhárom év után idén októberben ismét művésztelepet szervez társaságunk a Lumsor melletti Turicskiban a Kárpát-medence országaiból ide látogató magyar művészeknek.

– Miről álmodik?

– Szeretnék jövőre, az ötvenedik születésnapomra egy jubileumi önálló kiállítást létrehozni. Illetve szeretném végre megérni, hogy legyen egy megfelelő műtermem, amire kaptam is ígéretet a megyei művelődési osztály vezetőjétől. Ha mindkettő sikerülne, annak nagyon örülnék.

Badó Zsolt