Tiszapéterfalva: Egy tábor, ahol tanulni jó

Tiszapéterfalvai ének-, zene-, néptánc- és kézművestábor

2004. július 9., 10:00 , 182. szám

Idén június 26. és július 4. között kilencedik alkalommal rendezték meg Tiszapéterfalván az ének-, zene-, néptánc- és kézművestábort, amely az évek során a Kárpát-medence egyik legnépszerűbb hagyományőrző rendezvényévé nőtte ki magát. A múlt szombati fergeteges zárókoncerten mintegy ötszáz táborlakó és vendég énekelt és táncolt együtt önfeledten a helyi sportcsarnokban úgy, ahogyan ma még sajnos Kárpátalján máshol nem teheti.

– Elfáradtál egy munkában, kezdj bele egy másikba – idézte a régi népi mondást Biky Ottó, a tiszapéterfalvai zeneiskola igazgatója, a tábor vezetője, hogy érzékeltesse a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) legnépszerűbb nyári táborának szervezőelvét. – A néptánc- és népzeneoktatás itt ugyanis kézműves-foglalkozásokkal, a népi hagyományokat ismertető előadásokkal váltakozik. Azoknak a gyerekeknek, akik először járnak nálunk, azonnal felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez nem pihenőtábor, itt bizony tanulni kell. A különböző programok az egész napjukat kitöltik, s ennek köszönhetően a tábor egy hete alatt elsajátíthatják két-három tájegység táncait, zenéjét, hagyományait.

A táncoktatást Lévay Péter és Kiss Zsuzsanna, a Budapesti Táncművészeti Főiskola tanárai, valamint Busay Norbert és Péter Zsuzsanna, a Jászság néptáncegyüttes tagjai végezték, Sutyinszky Ildikó és Juhász Attila, a szarvasi művészeti iskola oktatói gyermekjátékokat tanítottak a táborlakóknak, végül a Magyar Állami Népi Együttes Galga zenekara tagjainak irányításával folyt a hangszeres oktatás. A kézműves-foglalkozásokat – suskafonás, pokrócszövés, agyaggyurmázás, fafaragás és gyöngyfűzés – helyi mesterek és művészek tartották.

A tiszapéterfalvai sporttelepen kialakított sátortábornak idén száz kárpátaljai és mintegy ötven anyaországi gyerek volt a lakója. További negyvenöt fő a KMPSZ által pedagógusoknak szervezett továbbképzés keretében látogatta a tánc- és kézműves-foglalkozásokat, hallgatta neves anyaországi és helyi szakértők előadásait, s végül ott volt a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola több tucat, nyári pedagógiai gyakorlatát töltő diákja is. A 8-14 éves korú gyerekeket sok esetben szüleik is elkísérték, akik szintén sátrat vertek a tábor területén, s saját költségükön váltak táborlakókká.

– Aki egyszer megtapasztalta az itteni hangulatot, az egy év múlva szinte bizonyosan visszatér hozzánk. Évről évre egyre nagyobb az érdeklődés a tábor iránt. Idén például csupán Magyarországról több száz jelentkezőnk lett volna. Lehetőségeink azonban sajnos nem engedik meg, hogy ilyen sok vendéget fogadjunk, s természetesen előnyben részesítjük a kárpátaljai gyerekeket – magyarázza Biky Ottó.

A tábor, mint tréfálkozva mondják a helybéliek, lassan az egész falut megszállja.

– Mivel az évek során "kinőttük" a sporttelepet, foglalkozások folytak immár a zeneiskolában és a kultúrházban is. "Elfoglaltuk" továbbá a helyi református parókia mellett működő missziósházat, két hangversenyt adtunk a templomban, s azt talán mondanom sem kell, hogy ezekben a napokban nekem magamnak sincs se házam, se udvarom, se pincém – mondja tréfálkozva Pál Lajos, a tábor egyik megálmodója és máig lelkes szervezője.

A falu lakói pedig mindinkább sajátjuknak érzik a rendezvényt, sőt hovatovább maguk is résztvevőkké válnak.

– A tábor ideje alatt minden este táncházat rendeztünk a kultúrházban, ahová bárki eljöhetett – meséli Biky Ottó. – Sokan nem is tudták, mire számítsanak, amikor első alkalommal bekukkantottak a terembe. Viszont a népzene, a tánc ott lehet a génjeikben, mert azután éjfélekig velünk maradtak. Ezért is fontos, hogy azok a szakemberek, akik itt vannak velünk a táborban, rendszeresen végzik a helyi népzenei és néptáncörökségünk gyűjtését is a környező településeken. Alig rendelkezünk felgyűjtött helyi anyaggal. Az olyan hagyományosnak számító tájegységek mellett, mint amilyen például a Mezőség, a Szilágyság vagy Dunántúl, az anyaországban az utóbbi években kezdik csak felfedezni Kárpátalját, holott itt is vannak olyan anyagok, melyek érdemesek a megörökítésre. Ezt a munkát igyekszünk elősegíteni azzal is, hogy a továbbképzés résztvevőinek előadásokat tartottunk a gyűjtés technikájáról, módszereiről.

A nagy sikerű szombati zárókoncert után a tábor jövője, a továbblépés lehetőségei is szóba kerültek.

– A tábor évről évre bizonyítja, mekkora szükség van egy ilyen rendezvényre, ahol nem egyszerűen belekóstolhatnak gyerekek és felnőttek egyaránt a népzenébe és a néptáncba, hanem ahol rendszeresen oktatják is azokat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a gyökerek, a hagyományok megismerésének fontosságát, hiszen az önismeretnek is ez az alapja– mondja Pál Lajos. – Ma már valójában ott tartunk, hogy több párhuzamos, szakosított rendezvényre lenne szükség, külön a gyerekek és külön a felnőttek részére. Elkülönülhetne a hangszeres oktatás, és edzőtáborokat is szervezni kellene például a táncegyüttesek részére.

A táborra, a fejlesztésére tehát szükség van, a lehetőségekkel kapcsolatban azonban egyelőre sok a kérdőjel. A rendezvényt ugyan támogatja a magyar Oktatási Minisztérium s az Illyés Közalapítvány is, ám ez utóbbi részéről idén a korábbiaknál lényegesen kevesebb támogatásban részesültek a szervezők. Mondják, nem jutott, mondják, mások a prioritások. De aki látta a több száz önfeledten éneklő és táncoló fiatalt, az pártállástól függetlenül nem hiheti, hogy ennél fontosabbak lehetnek például a falunapok bográcsosai.

ntk