Cirkusz rendőri kísérettel

Ungváron járt a Varsói Nagycirkusz

2004. július 23., 10:00 , 184. szám

Július 8-18. között Ungváron vendégszerepelt a Varsói Nagycirkusz. Az öt legjobb lengyel cirkusz egyikeként számon tartott vándorcirkusz idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A Jerzi Kozijak vezette társulat az ukrán kulturális minisztérium meghívására érkezett az országba és turnézik Ukrajna-szerte. Az idomított elefántokat, tevéket, lovakat felvonultató nagycirkusz több napig adott telt házas előadásokat a megyeszékhelyen. A cirkuszi miliő sajátosságairól, a porondra varázsolt csillogás, izgalom és jókedv hátteréről Kozijak cirkuszigazgatóval beszélgettünk.

"Ukrajna nagy ország, évekig el lehetne benne turnézni ugyanazzal a műsorral - mondja az igazgató. - A Nagycirkusz közel azonos felállásban harmadik éve van úton, és eddig több tucat ukrajnai városban vertünk sátrat. Játszottunk Luck, Ternopol, Csernyivci, Szevasztopol, Herszon, Odessza közönsége előtt, ott voltunk a szimferopoli régi-új állandó cirkusz ünnepélyes megnyitóján. Négy hónapig Kijevben, Ukrajna Nemzeti Cirkuszában vendégszerepeltünk. Az idei nyári turné állomása Mikolajiv, Dnyepropetrovszk, Zaporizzsje, Lviv, Sztrij volt. Még mindig számos városban nem jártunk, de valószínűleg nem is lesz erőnk mindenhova eljutni."

Az igazgató szerint manapság nagyon sok vándorcirkusz működik Ukrajnában. Ezek többsége meglehetősen alacsony nívójú, ám arra alkalmasak, hogy elvonják a közönséget a nevesebb társulatok elől. A családok nem járnak kéthetente cirkuszba - főleg anyagi okok miatt -, így a társulatoknak jól meg kell tervezniük, hogy mikor és hol vernek sátrat.

"Mi nagycirkusz vagyunk, a sátor belső átmérője 45 méter, plusz hely kell a lakókocsiknak, az állatketreceknek is. Gyakran előfordul - és Ungváron is így jártunk -, hogy egyszerűen nem "férünk el" a város által kijelölt helyen. Most is kaszát fogtunk, levágtuk a méteres füvet, gazt, hogy helyet csináljunk magunknak. Igazából víz közelében szerettünk volna letelepedni, mivel az állatok, főként az elefántok, igénylik a rendszeres fürdést" - mondja a cirkuszvezető.

Az előadás fináléjában, "desszertként" felkonferált két idomított elefánt otthonosan mozgott a porondon. Magda és Yeni együtt közel tíz tonnát nyom, és persze evés szempontjából is "nagyok". A két elefántnak naponta több mint három mázsa élelemre van szüksége, csak szénából 2,4 mázsát falnak fel. A tevék hozzájuk képest kisétkűek és szinte mindenevők, esznek sárgarépát, cukorrépát, káposztát, hagymát, burgonyát, szénát, füvet. Az egyébként minden tekintetben piacorientált igazgató sajnálja, hogy felbomlottak a kolhozok, mert így nincs hol nagy tételben szénát, zöldséget venni. Legutóbb Lembergből vásároltak négy tonna szénát a sztárok számára, de máris fogytán van a készlet. Ott 500 hrivnyát fizettek tonnájáért, itt 900-at kérnek érte.

Tavaly az aszály miatt az egész szezonban problémás volt az állatok takarmányozása. Jerzi Kozijak 1967 és 1990 között hivatásos cirkuszi artistaként járta a világot, 1981-ben akrobatacsapatával világbajnoki címet nyert Londonban, két ízben volt díjazottja a híres Monte-carlói Cirkuszi Fesztiválnak is. A művész egyébként Ukrajnában, egy Ternopol megyei kisvárosban született. Mint mondja, már kétszer elvitte a társulatot szülővárosába, hadd lássanak földijei igazi cirkuszt.

"A rendszerváltás előtt úgy gondoltam, elég volt a vándoréletből. Vettem egy víkendházat és berendezkedtem a visszavonulásra. Két hónapig tartott a pecázós-sörözős idill. Megszületett ugyanis a fiam (lányom akkor volt harmincéves), és ismét pénzkereset után kellett nézni. Most a családom is velem van, de ha letelik az iskolai szünidő, a feleségem és a fiam visszautaznak Lengyelországba, mert az iskola, az iskola" - bújik elő a szigorú igazgatóból az aggódó apuka.

A cirkuszban mindig jól jön egy kis kuriózum. A Kenya Boys produkciója e tekintetben tuti húzás a programszervezők részéről. A koromfekete, villogó fogsorú, a porondon gumilabdaként pattogó fiúk az elefántoknál is nagyobb sikert arattak, főként az anyukák körében. Az apukák ellenben a boszorkányosan pörgő hulahoppkarikás akrobatahölgynek, illetve a formás bohóclánynak tapsoltak a leglelkesebben.

A fekete fiúk nyitószáma egy tűznyeléssel-tűzhányással fűszerezett limbótánc volt. Amikor az egyik artista a sörösüvegekre illesztett lángoló rúd alatt is "átlimbózott", az a legfásultabb nézőt is lázba hozta. Igaz, a fiúk már puszta megjelenésükkel is nagy feltűnést keltettek az ungvári a városközpontban, pedig nem tettek egyebet, mint hogy ingyenjegyekkel és kedvezménykuponokkal reklámozták a cirkuszi előadásokat. Ragadtak rájuk a nők...

"Ma már nagyon nehéz jó artistákat, nívós cirkuszi számokat szerződtetni. Az artistaképzők megszűntek, hiányzik az utánpótlás-nevelés. Korábban nagyon sok jó artistát képeztek, és igen nehéz volt leszerződni egy nevesebb cirkuszhoz. Húsz éve a keleti blokkból csak őrült produkciókkal lehetett kijutni Angliába, Franciaországba, Japánba. Meg kellett harcolni a hőn áhított útlevélért. Ma már szinte bárki utazhat szerte a világban, sokkal kevesebb függ a tehetségtől. Németországban 50 cirkusz működik, Olaszországban 200, Lengyelországban 24, de mindenütt legfeljebb 5 igazi, nívós cirkusz dolgozik. Többre egyszerűen nem futja minőségi produkcióból" - vélekedik az igazgató.

A vándorélet időnként veszélyes, vallja be az igazgató. Az Azovi-tenger környékén az egyik városban például azzal fenyegették a helyi "nehézfiúk" a társulatot, hogy ha nem jattolnak, reggelre felgyújtják a kenyerüket adó cirkuszi sátrat. Az igazgató nem tehetett mást: fizetett. A következő állomáshelyen azonban ismét pénzbeszedők jelentek meg, igaz, egy másik csapat.

"Ekkor már a rendőrséghez fordultunk. Ki is vonult a hatóság, és rendőrségi kísérettel utaztunk, le egészen Alexandriába. Hát ilyen a mi életünk. Jelmondatunk: A cirkusz a világ része, a világ a cirkusz része" - búcsúzik az igazgató, mert szól a csengő, kezdődik a következő cirkuszi előadás.

P. Zs.